Az igazi öröm a szenvedések ellenére is

Heti gondolat december 12-18., Advent harmadik hete

A “megfőtt békaszindróma egy egészen különös biológiai jelenség leírására szolgál: ha egy békát egy tál meleg vízbe helyeznek, azonnal kiugrik abból. Elviselhetetlenül kellemetlennek találja a meleget, és reflexszerűen változtatni akar helyzetén. Ha azonban ugyanazt a békát egy tál hideg vízbe rakják, majd a vizet lassan, fokozatosan melegítik, akkor a béka szinte megfőzhető. Az ok: egyszerűen nem érzékeli a víz hőmérsékletének fokozatos változását. Az eredetileg kellemesen hűvös, majd lassan egyre melegebbé, végül forróvá váló vízben mozdulatlanul heverő béka helyzetét szinte valamennyien – egyének és szervezetek egyaránt – átélhetik.

Tudatunk átsiklik környezetünk apró és kezdetben alig érzékelhető figyelmeztető jelzései felett. Nem érzékeljük egy barátság meglazulását, egy szerelmi kapcsolat elhidegülését. Elkerüli figyelmünket házasságunk a mindennapok unalmába való beleszürkülése, átsiklunk gyermekeinkkel, vagy szüleinkkel való találkozások ritkulásán, hozzászokunk munkánk növekvő monotonitásához, és nem érezzünk gondnak üzleti partnerünkkel való konfliktusaink növekedését. A vállalatok éppen így nem érzékelik környezetük mind több elemének minőségi változását. Nem fogják fel vészjelként az elpártoló vevőket, a kilépő munkatársakat, a megerősödő versenytársakat, a romló nyereségességet, és sorolhatnánk a példákat!

Így veszíthetjük el fokozatosan azt a belső örömet is, amely életünk ajándéka, és amelyet az Istennel való kapcsolat képes csak megtartani! Az Istennel való kapcsolatunkról szól az élet: mi Neki adjuk figyelmünket, Ő pedig nekünk adja erejét. Ha ezt elmulasztjuk, mindent elmulasztunk! Az isteni erő bennünk szítja és fenntartja azt az örömöt, amelyet senki el nem vehet tőlünk!

A mulandó öröm egész más: olyan, mint egy horizont, amely távolodik mindig, amikor mi közeledünk hozzá.

Talán azért van ez, mert rossz irányban keressük? Minden bizonnyal! Ha teljes lényünkkel mondanánk igent Istennek, akkor MINDEN SZOMORÚSÁG ÉS NEHÉZSÉG ELLENÉRE is tudnánk örülni.  

Az öröm megtérésünk gyümölcse, és megtérésünk soha nem ér véget! Ez örömvasárnap üzenete! Keressük a Jézussal való találkozást, mert ez az öröm kezdete. De ez még nem elég! Nem elég Jézussal találkozni. Követni is kell. Szavait átültetni a gyakorlatba. Vagyis megtérni, megváltoztatni életünket. A találkozástól magában nem leszünk keresztények. Őt követve, megtérve válunk azzá. S akkor értjük meg, mi az igazi öröm a szenvedések ellenére is!

(Sajgó Balázs)