Belső szépségünk

EVANGÉLIUM Lk 9, 18-24

Heti gondolat 2016. június 20-26.:

Istennek bennünk való élete olyan belső szépség, amely kifelé is meglátszik. Ahhoz, hogy ezt felfedezzük magunkban és felszínre hozzuk, szükségünk van arra, hogy valaki minket feltétel nélkül, ingyen szeressen. Ezt az ingyenes, feltétel nélküli szeretet Jézus konkrétan megmutatta, amikor az emberek felé fordult és rávilágított belső szépségükre, amely mindenkiben ott van – még az általunk legrosszabbnak vélt embertársunkban is! Ha valaki minket önmagunkért, érdek nélkül szeret, megváltozik az életünk. Ennek eredményeként nemcsak kifelé fogunk élni, hanem gyakrabban fogunk befelé nézni!

A belső szépséget nem veheti el tőlünk senki, mert az a miénk. Ha erre ráébredünk, akkor már az önmagunkká válás szép útján haladunk! Erre érezhetett rá Charlie, az énekes, amikor egyik dalában így fogalmaz: „Az, aki szép, az reggel is szép, amikor ébred, még ha össze is gyűrte az ágy, ne siess még, ne siess úgy, mondok valamit, a tükröd hazudik, nehogy elhidd, hogyha másnak lát! Az légy, aki vagy, érezd jól magad…”

Hogyan válhatunk azzá, akik vagyunk? Ha Jézus arcát szemléljük, s megtaláljuk Benne a magunkét! smiley

Krisztus arca a legvalóságosabb tükör! Ha valaki többet időzik önmagában és önmagával – Krisztusnak, a Fölkentnek a jelenlétében, felfedezi küldetését, ami ugyanaz, mint az apostoloké volt. Az apostol szó küldöttet jelent. Feladatunk felfedezni a bennünk élő Isten szépségét, küldetésünk pedig sugározni, továbbadni azt! smiley Küldetésünk tehát a „fölkentség” folyamatát ébren tartani – magunkban és másokban!

Amikor Jézus felteszi a kérdést: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”, nem arra kíváncsi, hogy mások mit gondolnak róla, hanem inkább félreértéseket szeretne tisztázni! Azt, hogy Ő nem Illés, Ő nem Keresztelő János, Ő nem Péter, nem János apostol, hanem Ő JÉZUS! Mindenkinek saját neve van, amelyiken szólítjuk őt! A krisztusi – tehát a fölkent – ember nem más akar lenni, hanem csak önmaga! A krisztusi ember nem hordoz álarcot, maszkot – ő önmaga! A krisztusi ember a saját nevén mutatkozik be, és nem a társadalomban vagy egyházban betöltött szerepe, funkciója az elsődleges számára! Megvan a kísértés, hogy a rangunk fontosabb legyen, mint saját identitásunk – mint akik valójában vagyunk! A szerepek és rangok csak caf-rangok! smiley

Mi a nevünk? Minden nap ezt a nevet ismételgetjük, és ezt a nevet helyezzük Isten elé, örüljünk annak, hogy ezen a néven élünk! A krisztusi ember a saját nevén él, és másodlagos a szerepe és rangja. A krisztusi ember számára Isten a középpont, és ha Őbenne él, akkor él igazán – és nem vegetál!

Belsőleg mindenki szép – csak ha az ember folytonosan kifelé és felszínesen él – akkor romlik el, „deformálódik” a kép! smiley Az istenkép! smiley

„Az, aki szép, az reggel is szép” – mert Isten Őbenne él és tudja, hogy Fölkent és ezt a Fölkentségét, ezt a krisztusi képet – az „eldeformált” isteni képet kell újraformálnia – az idő folyamatiságában!

(Sajgó Balázs)