Boldog, akinek élete Istenben van lehorgonyozva

EVANGÉLIUM Lk 6,17.20-26

Heti gondolat február 18–24.:

Az apostolok kiválasztása után Jézus lejön a hegyről a síkságra, ahol nagy tömeg várja, de Ő tanítványai felé fordul és nekik mondja el konkrétan a boldogmondásokat (Lk 6,17.20-26.). Ekkor tanítványaira emelte tekintetét, és megszólalt: „Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa.

Szegénnyé tenni lelkünket azt jelenti: üressé és nyitottá tesszük azt, hogy Isten töltse be – és nem más! Igen, aki szegénnyé teszi lelkét – érthetőbben kifejezve: kinyitja lelkét, hogy Isten töltse be, az már most megtapasztalja lelkében Isten jelenlétét, Isten Országát. Hiszen maga Jézus indítja programját ezzel a mondattal: Elérkezett az Isten Országa.

Boldog ember az, akinek van bátorsága kilépni a tömeg-létből és tanítvánnyá lesz. A tanítványság nyitottságot jelent. A tanítvány kinyitja lelkét, figyel a lelkében élő Isten hangjára, és követi útmutatásait. Ez a lélekben való szegénység értelme.

A kérdés csak az, hogy én a tömegben élek-e és várom a csodát, vagy közelebb lépek Istenhez, mint jó tanítvány és kinyitom lelkemet, hogy töltse be Ő igazi és őszinte szeretetével.

Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek – mondja tovább Jézus tanítványainak. Nyilván itt sem kifejezetten a fizikai éhségre kell gondolnunk. Aki kinyitja lelkét Isten felé, érzi az éhséget, a Teljesség iránti vágyat. Ha éhezzük és szomjazzuk Istent, eltölt minket bőségesen akkor, amikor Ő jónak látja. Ezt nem lehet kierőszakolni és kikényszeríteni – ez Ajándék.

Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul. Ha tudunk még sírni, ha szembe merünk nézni érzéseinkkel és saját magunkkal szemben bevállaljuk azokat, akkor jó úton járunk. Érzéseinkért nem vagyunk felelősek, de azért igen, hogyan kezeljük azokat.

A boldogság nem érzés, hanem annak tudata, hogy Isten szomorúságaimban és érzéseim kavargásai között is velem van. Akkor tévedünk nagyot, amikor a boldogságot összetévesztjük az öröm és vidámság érzésével. Boldog ember az, aki kapcsolatban van Istennel és a saját lelkével, állandóan igyekszik visszatérni belső forrásához.

Ki a boldog és miért?

A boldogság tehát nem azonos az örömmel, az ujjongással, a gondtalan élettel. Boldog az az ember, akinek élete Istenben van lehorgonyozva. A Boldogságok nem társadalmi kategóriák. A szegények, akikről az Evangélium beszél, nem a nincstelenek, a koldusok, a csövezők, hanem azok, akik megértették azt, hogy emberségük csak akkor halad a beteljesülés felé, ha Istenre irányították életüket.

A mi boldogságunk nem a külső körülményektől függ, hanem Isten jelenlétének tudatosításától.

Szoktam erre figyelni? Mennyi mennyiségi időt töltök Istennel egy héten át? Ezen múlik minden: boldogságom vagy boldogtalanságom!

(Sajgó Balázs)