Életünk részletekből és apróságokból áll össze

 EVANGÉLIUM (Lk 16,19-31)

Heti gondolat szeptember 30 – október 6.:

A dúsgazdag és a szegény Lázár evangéliumi története első olvasásra vagy hallásra azt sugallhatja, hogy Jézus a szegényeket felpártolja – ami egyébként teljesen igaz! – és a gazdagokat elítéli.

Tényleg ez és ennyi lenne ezen evangéliumi rész tanítása, tanulsága?

Ez felszínes értelmezés lenne. Már csak azért is, mert vannak olyan szegény emberek, akiknek lenne lehetőségük dolgozni, de „hozzászoktak” állapotukhoz és nem igazán változtatnak életmódjukon. Bár tagadják, de tudat alatt – lelkük mélyén – megelégednek azzal a segéllyel, amit kapnak…

Ugyanakkor vannak olyan tehetős emberek is, akik talán pontosan azért lettek gazdagok, mert volt és van bátorságuk kockáztatni, és tudnak adakozni is. Életük úgy alakult, hogy egy időre több vagyonnal rendelkeznek. Persze, hogy nagyobb a veszélye annak, hogy – hozzászokva gazdagságukhoz – érzéketlenné váljanak mások szüksége és szenvedése iránt. Ellenben vannak az előbb említett szegények, akik megszokták „rászorulásukat” és lelkükben ők sem igazán nyitottak Isten szeretetének befogadására.

Lehetne vitatkozni ezzel a gondolatmenettel, de nekünk itt most az a lényeg, hogy Jézus miért mondja el ezt a példabeszédet? Ha csak a saját okoskodásunk vezérel e történet elemzésében, akkor elmegyünk a lényeg mellett…

Jézus – mint már annyiszor – és mint a hűtlen intéző esetében is (Lk 16,1-13) úgy beszél Péterhez, hogy értse Pál is. E példázatban is a farizeusokról és a vallásosságukban beképzelt emberekhez beszél, csak nagyon tapintatosan teszi, mert nem akarja őket sértegetni. Figyelemreméltó Jézusnak ez az érzékenysége! Persze, hogy lesz idő, amikor nyíltan korholja is őket, de az egy következő lépés. Az első lépése neki mindig a kedves tapintatosság!

 Jézus tehát a farizeusok keményszívűsége miatt mondja el ezt a példázatot, hiszen ez a dúsgazdag őket jelképezi. Azokat, akik valójában nem tesznek semmi rosszat, de már jót sem, mert érzéketlenné vált a szívűk. Ismerik kívülről a tanítást, de nem engedik közel szívükhöz. Belülről távol állnak, megkeményedett a szívük.

A tanítást kívülről ismerni és nem követni – ez a farizeizmus egyik fontos ismérve.

Ha közel engedjük Jézus szavát szívünkhöz, akkor kevés a valószínűsége annak, hogy megkeményedjék a szívünk.

Az érzékenység és a nyitott szem megtart abban a „szent nyugtalanságban”, hogy az apró dolgokra is figyeljünk. Egy barátság, egy őszinte kapcsolat is tönkre tud menni, ha időnként nem figyelünk az apró részletekre – hiszen életünk részletekből és apróságokból áll össze (persze, ez nem azonos a kicsinyeskedéssel!).

Jézus erre a nagy veszélyre figyelmeztet: vigyázzunk, hogy miközben „normális” életvitelt folytatunk hétköznapjainkban, maradjunk érzékenyek tanítása iránt és járjunk nyitott szemmel a világban: vegyük észre azokat a „koldusokat”, akik szeretetünkre, apró figyelmességeinkre, mosolyunkra éhesek!

Sajgó Balázs