Felfelé nézünk, befelé megnyugszunk, és kifelé szeretünk!
Heti gondolat 2016. május 9-15.:
Jézus főpapi imájában nemcsak apostolaiért imádkozik, hanem azokért is, akik szavukra hinni fognak Őbenne!
Jézus már akkor és ott értünk imádkozott, közbenjárt. Az Isten, aki emberré lett, megmutatta az imádság helyes irányát. Felfelé, befelé és kifelé. Szeretem ezt a hármas irányt, mert ez a tökéletes ima örök mintája. Ha ezt követjük, nagyot nem tévedhetünk, mert felfelé nézünk, befelé megnyugszunk, és kifelé szeretünk!
Örüljünk ennek! S annak, hogy Ő mindig szeret!
Amint Ő egységben él Istennel, úgy legyünk mi is egyek Istenben – egymással!
Nem szervezeti egységre gondol, még csak nem is tanegységre, és karámba való összezárkózottságra sem! Nincs annál durvább, mint amikor keresztény felekezetek azt állítják magukról, hogy ők az egyedül üdvözítő egyház! Egyház ott van, ahol szeretetet van, s ott a MÁSIK ELFOGADÁSA VAN! Csak szeretettel tudunk megváltozni – s ez másokra is hat!
Az egység nem más, mint a szeretetben és szolgálatban való egység! Ennek első feltétele, hogy mindenekelőtt önmagunk legyünk. Addig nem tudunk másokat sem elfogadni, amíg minduntalan másoknak akarunk megfelelni és nem a saját életünket éljük. Ha elkezdjük élni a saját életünket, akkor másokat is elfogadunk és ezen elfogadás által indul el az egység, ami nem egy „erőltetett szervezés eredménye”, hanem a Szentlélek munkája bennünk és általunk. Nem egyformáknak kell lennünk, hanem önmagunkká kell válnunk és akkor egységbe kerülhetünk!
Jézus a főpapi imájában ezért az egységért imádkozik. Tudja, mit kell kérnie Atyjától, – a szeretetet – mert minden más ezzel megadatik, úgy kell nekünk is megtanulnunk, hogy mi MINDIG a szeretetet kérjük. S a többi megadatik – persze, amire szükségünk van, Isten akarata szerint!
(Sajgó Balázs)