Heti útravaló, advent: 1. hét

 

„Mikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közel van a ti megváltástok.” (Lk 21, 28)

Nehéz helyzeteinkben Pio atya szép hasonlata segíthet. Ő azt mondja: „Ez a világ olyan, mint amikor egy kisgyermek a varrogató édesanyja lábánál ül, és időnként feltekint édesanyja munkájára. Alulról nem lát mást, mint összevisszaságot, fura vonalkákat, és nem érti édesanyja munkájának értelmét, így ki is fejezi nemtetszését. Ekkor az édesanya lehajol, és megmutatja gyermekének a kézimunka színét. A gyerek pedig elcsodálkozik a kézimunka szépségén, és megérti azt, hogy a munka fonákjának túloldalán csodálatosan szép annak színe, ez adja meg annak értelmét.”

Az egyetlen helyes magatartás minden nehéz helyzetben ez: megállni, és felemelni tekintetünket. Felülemelkedni azon a helyzeten, amelyen nem látunk át. Ha ki akarunk jutni a ködből, fel kell emelkednünk a magaslatra, ahol minden másként látszik. Minden tetőről látni a napot.

A sok ellentmondás és okoskodás inkább lehúz, mint felemel. Az Istennel való állandó kapcsolattartás segít csak abban, hogy fejünket felemelve, felülemelkedjünk a ködön. Ha őszinte vággyal emelem fel tekintetem és szívem, Ő is lehajol hozzám, és megmutat valamit Önmagából, ami segít a felemelkedésben. Felemel.

Emeljem fel tekintetemet és szívemet, hogy felülről kérjem a választ, sohasem kívülről. Kívülről sohasem kapok biztos választ. Ha felülről kérem, belül megértem.

Ezt a megértést kérhetem magamnak, kívánhatom másnak. Ez a legjobb!

Áldott Hetet!

Sajgó Balázs
Lelki igazgató