Heti útravaló, évközi 28. hét

Egy gazdag ember járul Jézus elé, aki megtartja a parancsokat, és mégsem boldog. Ha boldog lenne, nem kérdezné meg a Mestert, hogy mit kell tennie az örök élet elnyeréséért. Jézus tükröt tart neki, rávilágít hiányára: „Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!” (Mk 10, 17-22)

Ha mélyen vizsgálom Jézusnak e tanácsát –márpedig Jézus tanácsát nem vizsgálhatom felületesen–, akkor itt nem csupán arról van szó, hogy meg kell szabadulnia attól a vagyontól, amelyhez ez az ember  kötődik, hanem arról is, hogy minden kötődést és ragaszkodást el kell engednie ahhoz, hogy élő kapcsolata legyen Istennel.

Ha hitemet és vallásomat gyakorlom betartva a törvényeket, az csak akkor hiteles, ha szívemből teszem, és nem félig, hanem EGÉSZEN. Nem a törvény miatt, hanem Jézus kedvéért!

Az Újszövetség lényege, hogy személyesen kell megismernem Jézust, és személyesen kell követnem Őt. Segíthetnek mások tanúságtételükkel, Istenről szóló beszédükkel, és persze akadályozhatnak is. A személyességet azonban semmi sem helyettesíti: sem a vallásosság, sem a törvény. Ezek elvezethetnek Istenhez, de amikor az idézett gazdag emberrel eljutok addig a pontig, hogy találkozom Mesteremmel, akkor személyesen kell válaszolnom neki.

Mi az, ami nekem hiányzik?
Kérjem a Szentlelket, hogy világosítson meg: mi az, ami akadályoz a Jézussal való személyes kapcsolatban. Ha őszintén kérem, akarom és vágyom, megjön a válasz. Ha nem jön válasz, akkor nagyon valószínű, hogy csak számmal akarom, de szívemmel még nem vágyom erre. Ezután következik a személyes válasz, amit helyettem senki sem mondhat ki.

Áldott Hetet!

Sajgó Balázs
Lelki igazgató