Heti útravaló, évközi 12. hét

Egy hegymászó kitűzte magának egy nagyon magas hegycsúcs meghódításának célját. Miután kellőképpen előkészült, elindult egyedül, hiszen a dicsőséget saját magának szerette volna kivívni.

Hajnalban el is kezdte a hegymászást. Egész nap mászott, és ahelyett, hogy alkalmas helyen és időben éjjeli sátrát elkészítette volna, folytatta a mászást, mindaddig, amíg sűrű sötétség nem borult rá. Csak néhány méter választotta el a csúcstól, amikor megcsúszott és nagy gyorsasággal zuhanni kezdett. Érezte a halál közelségét, el is veszítette kis időre eszméletét, és egyszer csak az őt keményen tartó kötél szorítását érezte, ahogyan lóg a teste a levegőben.… Leállt a zuhanás, csak a kötél tartotta.

Ekkor segítségért kiáltott: van itt valaki? Rövid időn belül hangot hallott: igen, itt vagyok, mindig is Veled voltam és segítenék is Neked, ha engednéd. Bármit megteszek – fogadkozott a veszélybe került ember. Ekkor a hang ismét megszólalt: rendben, csak annyit kell tenned, hogy vágd el a kötelet, amelyik fogva tart. Emberünk újra kiáltott: van még itt valaki?….

A mentőcsapat tagjai mesélték el, hogyan találtak rá az elhunyt és megfagyott hegymászóra: a teste lógott a kötélen, amelyhez oly görcsösen ragaszkodott… CSAK HÁROM MÉTERRE A FÖLDTŐL!

Amikor egyik alkalommal Jézus és az ő tanítványai a bárkában utaznak, vihar köszönt rájuk. Közben Jézus alszik. Ekkor a tanítványai megszólítják Őt: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk? (vö. Mk 4,35-41)
A Mester felkel és parancsol a szélnek és a viharnak.

Egyénieskedve lehet ugyan haladni, ahogy a hegymászó is tette, de jobb másokkal együtt, ahogy a tanítványok tették…

A tanítványok ugyanakkor nemcsak együtt vannak a bárkában, hanem Jézus is velük van. Van, akit megszólítaniuk a veszély idején…

Kit szoktam megszólítani veszély idején? Elhiszem, hogy a Mester tud segíteni? Őt szólítom meg? És ha válaszol, teljesítem kérését? 🙂

Áldott Hetet!

Sajgó Balázs
Lelki igazgató