Heti útravaló – évközi 12. hét

Egyszer a király sétára indult kertjében. Nyomasztó látvány tárult eléje: hervadó virágok, fonnyadó bokrok, kiszáradt, korhadt fák.
Nem értette, mi történik, ezért először a tölgyhöz fordult számonkérően. A tölgy így mentegetőzött: – Elszáradtam, mert nem tudok olyan magasra növekedni, mint a fenyő.
Ezután a fenyő felé fordult, és az is védekezett: – Korhadok, mert soha nem fogok szőlőt teremni, mint a szőlővessző.
A király ekkor a szőlőhöz lépett és az is hárított: – Megfonnyadtam, mert sohasem tudnék úgy virágba borulni, mint a rózsabokor.
Egyetlen, élettel teljes, viruló, virágzó növényt talált a kertben: az árvácskát.
Az árvácska így szólt: amikor elültettél, árvácskát akartál. Ha tölgyet akartál volna, tölgyet ültettél volna. Ha szőlőt, akkor szőlőtőkét. Ha rózsát, akkor rózsabokrot. Azt gondoltam, mivel úgysem lehetek más, mint ami vagyok, hát azzá leszek legjobb tudásom szerint.

A legtöbb ember boldogtalanságának az az oka, hogy nem a saját életét éli. Nem az Isten akaratát keresi, hanem az emberek elvárásának akar megfelelni! Ez teszi az embert boldogtalanná: fél az emberektől, és ezért nem él tudatos életet.

A tudatos élet az, hogy folyamatosan arra figyelek, kutatom és fürkészem, mit akar tőlem az Isten. Hallgatom szavát a Csendben és keresem az Írásokban. Ha ezt kitartóan teszem, Ő megtalál engem…

„Ne féljetek az emberektől” (Mt 10, 26) – szól ma hozzám Jézus. Amikor hagyom, hogy Isten megtaláljon, egyre inkább saját életemet fogom élni, nem a másét. Az enyémet pedig igazán CSAK Vele tudom élni… 🙂

Ezen a héten elkezdhetem újra gyakorolni a tudatos életet!

Áldott Hetet!
Sajgó Balázs, lelki igazgató