Heti útravaló – évközi 13. hét

„Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám…” (Mt 10,37).

Aki erre a kijelentésre nem kapja fel a fejét, az vagy nagyon elszunnyadt, vagy igazából nem is érdekli, mi hangzik el itt valójában. Jézus azért fogalmaz sokszor provokatívan, hogy kapjam fel a fejem, és gondolkozzak el: a földi élet lejár, és ki kell – ki fogok lépni előbb-utóbb az idő szabta korlátból, átmegyek az Örökkévalóságba. Nem ijesztget, hanem figyelmeztet: ne rendezkedjek be végleg itt a földön!

Ha Jézust tartom szemem előtt, megmutatja a helyes istenképet és elvezet az Atyához, akivel így kialakulhat egy személyes, bensőséges kapcsolat. Ennek az lesz a gyümölcse, hogy minden és mindenki a helyére kerül ebben az életben. Isten tehát nem féltékeny, nem az első helyet kéri, hanem azt, hogy őbenne szeressek mindenki mást és akkor helyes lesz az emberek iránti szeretetem is. Akkor nem „majmolok”, nem „imádok” senkit, csak egyszerűen szeretni és tisztelni fogom embertársamat.

Mennyire érdekes egyébként az, hogy még csak meg sem kell halni, és már a földi életben eljön az az idő, amikor felcserélődnek a helyek: a szülők elé a férj vagy feleség, egy társ kerül…

„Aki nem veszi föl a keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám”. (Mt 10,38).

A kereszt elkerülése, a „menekülő életmód” könnyebbnek tűnik, de az is szenvedéssel jár. Isten nem ígéri, hogy elveszi keresztemet, de azt igen, hogy segít hordozni azt. Ha nélküle hordozom, kínos az élet. Ha vele hordozom, akkor leszek méltó hozzá, mert isteni módon hordozom – felajánlva szenvedéseimet.

Gilbert K. Chesterton, a megtért tudós ember, felnőttkorában jutott el a hitre. Zseniális gondolatai ma is időszerűek. Egyik írásában elmélkedik a keresztről és felteszi a kérdést: melyiket válassza a két geometriai forma közül, a keresztet – a két egymást metsző egyenest – vagy a kört? Ezt írja: „a kör sokkal logikusabb. Minden pontja egyforma messze van a középponttól, az egy kerek egész. Ezzel szemben a kereszt egy metszés, ellentmondás. És mégis, bármilyen logikus a kör, engem az bezár. A keresztet választom, mert bár tele van ellentmondásokkal, paradoxonokkal, de mind a négy irányban nyitott. Benne találom meg életem megoldását, a jövő távlatát.”

„Aki megtalálja életét, elveszíti azt, de aki értem elveszíti életét, megtalálja azt”. (Mt 10, 39).

A görcs mindig bezár. Összeszorított kézzel nehéz ölelni. Maradjak, legyek állandó kapcsolatban Istennel, beszélgessek vele, mint barát a barátjával, és akkor megszólal! Így munkálom az isteni életet, amelyet a keresztségben kaptam: folyamatosan meghalni önzőségemnek, és önfeledten élni…

Önfeledten élni! Istennel lehetséges!
Sajgó Balázs lelki igazgató