Heti útravaló, évközi 28. hét

Plébános úr, ha a mennybe kerülök egykor, fogok találkozni azokkal, akiket szerettem? – kérdezi egy ember a papjától. Persze, válaszolja a pap – sőt, még azokkal is fog találkozni, akiket nem szeretett.

Ez a humoros, de mély igazságot tartalmazó párbeszéd jutott eszembe, amikor Izajás próféta üzenetével találtam szembe magam. A próféta Krisztus előtt a VIII. században élt és közvetíti saját népe számára azt a hallatlan gondolatot, amelyet sokan nem szívesen fogadtak: „A Seregek Ura bőséges lakomát rendez minden nemzetnek ezen a hegyen.” (Iz 25,6) Tehát azoknak is, akikről mi azt gondolnánk, hogy „nem lesznek ott”.

Mindenki ott lesz, még azok is, akiket nem szívesen látok. Azok is, akiket ma kikerülök, mert nem akarok találkozni velük. Azok is, akiket nehéz elviselnem. Az a szomszéd is, akivel „összement a tej”. Az a kolléga, munkatárs vagy bárki, aki nem szimpatikus nekem… Az a barát is, akivel nem rendeztem dolgaim. Az a „másik” ember, akit emberszámba sem veszek, vagy lenézek… Az első gondolat tehát ez: a lakomára szóló meghívás minden nemzetre, minden emberre vonatkozik… Rám is, a másikra is…

A második gondolat: bőséges lakoma lesz, amelyet az Úr rendez és szervez nekünk. Isteni lakoma. Izajás próféta ismerte kora embereit, akik nagyrésze szegény sorsban élt és csak lakodalmakkor éltek azokkal a finomságokkal, amelyeket felsorol: „lesz finom bor, zsíros, legjava falat, és erős színbor.” (Iz 25,6) Jó lesz a hangulat, mert Isten rendezi a lakomát, és ezt értem teszi, nekem készíti elő.

Egyik barátom vendégségbe hívott magához. Amikor megkérdezték tőle, mit ünneplünk, azt válaszolta: ünnepeljük magunkat, egymást, a találkozást, az életet. Arra a kérdésre, hogy mit kell vinnünk, ezt válaszolta: magunkat. Ez egy emberi meghívás, mégis azért szokatlan, mert manapság nem szoktunk üres kézzel menni, ha meghívnak valahova….

Harmadik gondolat: nem kell vinnünk ugyan semmit, csak egyet: önmagunkat.

Mi történik ezen az ünnepen? Az Úr leleplez mindent: leveszi a fátylat, megszabadít és mindenre fény derül: legfőképpen arra, hogy végre megszabadulhatok mindentől, ami fogva tart engem és ami megkötöz. Levethetem az álarcot, önmagam lehetek, mert Ő önmagamért és ingyen szeret. Kell ennél nagyobb örömhír?

Áldott Hetet!

Sajgó Balázs
lelki igazgató