Heti útravaló, évközi 29. hét

Nem tudjátok, mit kértek. (Mk 10, 38)

Nagyon sokszor hajlamos vagyok úgy beszélni a túlvilágról, mintha az ennek a világnak a folytatása lenne. Szeretném úgy berendezni az életemet, mintha sok minden ugyanúgy folytatódna, ahogy itt elkezdődött. Pedig, ha őszinte vagyok magamhoz, akkor ezt nem akarhatom! Életem a túloldalon CSAK megtisztult formában folytatódhat: protekcióknak, érdekképviseleteknek, karriernek, hatalom gyakorlásának, egymás túlbeszélésének, az előtérben való villogásoknak nem lehet abban a formában helye, ahogy ezen az oldalon zajlik!

Van, aki hangoztatja, hogy az imént felsoroltak rá nem vonatkoznak, közben mégis elítéli azokat, akik így élnek. Ez jelentheti azt is, hogy lelke mélyén ugyanezek a folyamatok játszódnak le, csak még bátorsága sincs kimondani, önmagának bevallani.

A két apostol, Jakab és János, Jézus két oldalán szeretnének ülni a túlvilágon. A többiek neheztelnek rájuk ezért, pedig a két apostol csak azt mondta ki, ami bennük is ott rejtőzik.

Jézus ezért mondja nekik: „Nem tudjátok, mit kértek.” (Mk 10, 38). Ezután újra kihangsúlyozza a szolgálat lényegét és fontosságát: azok élnek jól már ezen a világon is, akik nem magukat, hanem csak és kizárólag Isten dicsőségét keresik, és helyezik a középpontba!

Az én életemben ki van a középpontban?

Áldott Hetet!

Sajgó Balázs
Lelki igazgató