Heti útravaló, évközi 30. hét

„Az emberek maguktól beszélnek róla, hogyan fogadtatok minket, hogyan fordultatok a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok…” (1 Tessz 1,9)

Elmúlt héten azokra a bálványokra figyelhettem, akik „elvonják” a figyelmemet az egy és igaz Istentől. Pál apostol a fenti idézetben dicséri levelének címzettjeit, mert sikerült nekik „elfordulni” a bálványoktól és „odafordulni” Istenhez.

Odafordulni Istenhez a szeretet parancsa által lehet. Kívülről (tehát fejből) ismerem a jézusi felhívást: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. (Mt 22,37), de vajon belülről is?

Szeretni Istent csak akkor tudom, ha:

1. teljes szívemből odafordulok: a szív a Szentírásban a középpontot jelenti. A testem élete – a biológiai élet – megszűnik a szív működése nélkül. Ha Isten felé akarok fordulni, először mindig testemet kell eléje helyeznem, a szívemmel együtt testemnek minden porcikáját. Ez a test imája.
2. teljes lelkemből odafordulok: amikor testemmel előtte ülök, állok, térdelek, fekszem, akkor kinyitom a lelkem, hogy Szentlelke töltsön el és töltsön be engem.
3. teljes értelmemmel és elmémmel is oda kell fordulnom: éberen figyelek és várok. Figyelem testem jelzéseit, lelkem „sóhajtásait” és próbálom (amennyire csak lehet!) figyelmemet Feléje fordítani.

Ha ezt a három lépést gyakorlom, akkor egyre többet és egyre teljesebben akarok Vele lenni.
Ha ezt a három lépést egyre többet gyakorlom, egyre inkább eggyé válok Vele és Benne élek. Ez a Szeretet élete bennem… Nincs ennél több. Nincs ennél jobb…
Próbálkozzam újra meg újra!

Áldott Hetet!

Sajgó Balázs
lelki igazgató