Heti útravaló, évközi 32. hét

„Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.” (Mk 12, 43-44)

 Jézus látása átvilágítja az ember egész lényét. Látja, kinek mit adok és milyen szívvel. Látja, hogy amikor valakivel beszélgetek, mennyire vagyok jelen számára: egész szívvel figyelek rá, vagy csak átnézek rajta. Látja, hogy kereszténységemet egész szívvel, egész „bedobással” élem-e meg, vagy csak válogatok a törvények között. Azt is látja, hogy Istenért élve segítek másokon, vagy csak azért, hogy lássák az emberek (vö. Mt 6,1).

Ha nem dobok be mindent Őérte, akkor csak számítgatok! A számítgatás bűne a rövid távú berendezkedés: érvényesülni akarok, megalkuszok mindennel és mindenkivel, csakhogy haladjak rövid távon. E világ Istene jól berendezi a színpadot, hogy „könnyebben” éljünk! A könnyebb és tágasabb út azonban a pusztulás veszélyét rejti magában (vö. Mt 7,14).

Jó lenne mielőbb ráébredni arra, hogy jelen félelmeinkben is csak Őbenne bízhatunk: Őbenne, aki látta a szegény özvegy önátadását, és aki megvizsgálja az én lelkemet is tiszta, szerető és határozott tekintetével. Itt nincs magyarázkodás és önhitegetés. Szerető és határozott hangon kérdezi meg tőlem: teljes bedobással akarok érte élni a világban, vagy számítgatok a világ szerint? Szűkül az út…

Áldott Hetet!

Sajgó Balázs
Lelki igazgató