Heti útravaló, évközi 32. hét

Mt 25, 1-13

2018 szeptember végén Berlinben voltunk egy konferencián, egyik kollegámmal. Az odaúton egyszer kellett repülőt váltani, de mi kettőt váltottunk, mert az első váltásnál nem figyeltünk eléggé a repülő járatszámára: egy számot néztünk el, és a repülő felszállt. Érdekes érzés volt…

A visszaúton figyeltünk, nem néztünk el semmit, de az egyik járatot törölték. Nekem 29-ére mindenképpen vissza kellett érnem Kolozsvárra, aztán az utolsó percben sikerült felszállnunk egy másik járatra, amellyel végül hazaértünk. A Gondviselést tapasztaltam meg ekkor (is).

Nem az út viszontagsága miatt elevenítem fel ezt az élményt, hanem az abból következő három tanulság miatt:

  1. FIGYELEM. Amikor nem figyelek eléggé és nem vagyok elég éber, könnyen hibázhatok. Ember nincs hiba nélkül. S milyen jó tudni földi életünk folyamán, hogy van lehetőség a javításra… Isten ezt megadja. Ez nem menthet azonban fel a felelősség alól, hogy ne maradjak figyelmes.
  2. KÉSZENLÉT. A példabeszédbeli hajadonok MINDANNYIAN elaludtak, de amikor jött a vőlegény, az okosak készenlétben voltak. Tehát, ha a figyelmemet időnként el is veszítem, a készenlét „megment” egy új lehetőségre (és az utolsó lehetőségre is!). Ebből következik a harmadik, legfontosabb tanulság:
  3. A SZERETET LELKÜLETE. Nem elég csak ébren, készenlétben és munkában élni, ha nincs mögötte lelkület, Isten és embertárs iránti szeretet. A hajadonok azért voltak készenlétben, mert szerették – és ezért várták is! – a Vőlegényt. Nem félelemben várták, hanem szeretetben!

Figyelmesség, készenlét és a szeretet lelkülete. Egymásra épülő lényeges összetevői életünknek.

Áldott hetet!
Sajgó Balázs
lelki igazgató