Heti útravaló, évközi 33. hét

Sokszor repülőn utazva, többször éreztem: biztosabb a szárazon. Gondolom, akik még sokat utaztak a felhők között és fölött, egyetértenek ebben. Másképpen nem zárnák kitörő tapsok a repülő szerencsés landolását. Sokan mondják is – biztonságosabb a szárazon.

Igen ám, csak az emberi elme hajlamos elfelejteni, hogy naponta mennyi baleset történik a szárazföldön. Aztán a vízen sem biztonságosabb – mondják a tengerészek, akik átvészeltek pár vihart.

Ha pedig korunk járványhelyzetét nézzük, sokszor ránk tör a bizonytalanság érzése. A járvány vihara mindenkit másképp érint. Minden ember testi és lelki immunrendszere más. A pártokra szakadásnak azért nincs semmi értelme, mert senki sem birtokolja a teljes igazságot. Akik pedig sokat magyarázkodnak, saját igazukat védik.

És akkor jön a mi Urunk, aki keménynek tűnő képekkel ecseteli a világ végének előzményeit: „Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek, a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek.” (Mk 13, 24-32) Röviden: a nagy erők sem nyújtanak biztonságot. De amit Urunk ezután mond, az mindent felülír: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim soha el nem múlnak.” (Mk 13, 24-32)

Nincs biztonság? Dehogy nincs. Csak a viharban nem mindig vesszük észre. Jó volna végre komolyan venni az örök igéket, amelyek Isten ajkáról elhangzanak, és erősítenek. Jó lenne úgy kapaszkodni beléjük, hogy érezzük annak biztonságát, aki megtart minket.

Jó lenne bízni végre az egyetlen biztosban! A többi elmúlik. Csak idő kérdése.

Áldott Hetet!

Sajgó Balázs
Lelki igazgató