Heti útravaló, évközi 34. hét

Sokak számára ismerős az a humoros történet, amely szerint egy ember bemegy a papjához, és panaszkodik szomszédjára, hogy az ő területéből egy centimétert elfoglalt a kerítés állításakor. A pap megértően hallgatja, és igazat ad neki. Nemsokkal ezután a szomszéd is megérkezik, és az ellenkezőjét állítja. A pap neki is igazat ad. A két szomszéd panaszáradatát végighallgatta a segédlelkész, és szóvá is tette: na de hát plébános úr, mindkettőnek igazat adott, mindkét embernek nem lehet igaza. Mire a pap: na látod, neked is igazad van.

Ez a történet is arra világít rá, hogy nem lesz béke mindaddig, amíg mindenki a maga igazát akarja a másikra erőltetni. Nem mindegy, hogy igazam van, vagy igazságom van. Amíg igazamat hajszolom, addig a másik fölé akarom helyezni magamat. Amikor igazságom van, akkor a másik mellé zárkózom fel, és képessé válok vele együtt élni még akkor is, ha nem mindenben értek vele egyet.

Az igazság ugyanis egy személy: Jézus Krisztus, az igazság királya. Ha rajta keresztül nézem magamat és a másikat, akkor nem az igazam lesz a legfontosabb, hanem az igazságom, aki maga az Úr. Ha az igazság fontosabb lesz, mint az igazam, akkor felülemelkedem ezen az országon, amelyben élek, és egyre közelebb kerülök Krisztushoz, az igazság királyához, akinek „országa nem e világból való” (v.ö. Jn 18, 36). Így kerülök a helyemre, és egyre több mindent el tudok fogadni életemben, hiszen az igazsághoz kerülök közelebb, az igazam pedig másodlagossá válik.

Hol tartok most? Jelenleg mi a fontosabb: az igazam vagy az igazságom, aki „az út, az igazság és az élet?” (Jn 14, 6)

Áldott Hetet!

Sajgó Balázs
Lelki igazgató