Heti útravaló, húsvét 6. vasárnap

„Nem hagylak árván titeket: visszajövök hozzátok” (Jn. 14, 18.)

Ha jól értjük Jézust, akkor Atyja számunkra nem „Ő”, hanem „Te”, Akivel szembenézünk, AKI BENNÜNK VAN, sőt BENNÜNK LEHET, ha ezt egyszer egy kicsit is elhisszük – szívvel és nemcsak fejjel! Jézus a Miatyánkot úgy tanítja, hogy tegezzük Őt. Micsoda kegyelem!

Jézus emberként élt egy bizonyos földrészen, bizonyos időben. S mivel ember is, ezért Neki is vissza kell mennie az Atyához, de kettőjük SZERETETE, a Vigasztaló Szentlélek fog eljönni és így mindenki megismerheti a szentháromságos egy Istent! Nem hagy minket árván.

Itt az orphanus szót találjuk, ami nemcsak azt jelenti, hogy egy gyermek maradhat árván, hanem azt is, hogy egy tanítvány, ha elveszti tanítóját. Platón használja ezt a szót, amikor Szókratész halála után úgy érzik magukat, mint az árvák. Nem tudnak mihez kezdeni.

Krisztus tanítványai azonban Húsvét után megtapasztalják, hogy Jézus él! Nem maradtak árván és mi sem leszünk azok, ha befogadjuk Őt Szentlelke által.

A Szentlélek jobban megérteti velünk a dolgokat, ha időt adunk Neki és Vele, Benne imádkozunk. Ha időt töltünk a csendben, akkor fokozatosan fény derül a dolgokra, amelyeket már régen tudunk, mert bennünk vannak, csak fel kell derítenünk. Az életünk egy ilyen felderítő út, s ezt bevállalni merészség, bátorság kell. Istennel minden lehetséges!

Ha a Szentlelket befogadjuk, a másik Vigasztalót, akkor az Atyához megyünk, és Benne fogunk lakni. Nemcsak odaát, amikor hazamegyünk Hozzá, hanem itt is: itt lent. És itt bent!

Nem vagyok árva! Ma tudatosítsam, hogy tegezőben vagyok az Istennel. Egészen közel van.

Áldott hetet!
Sajgó Balázs lelki igazgató