Heti útravaló, húsvét 7. hete – Urunk mennybemenetele

Veletek vagyok mindennap a világ végéig” (Mt 28,20)

Egy sportoló fiúról szól a történet, akinek vak az édesapja. Nagyon jó kapcsolatban állnak egymással, bensőséges beszélgetések által épül és szépül kapcsolatuk. Aztán az apa meghal és a fiú azt kéri edzőjétől, hogy tegye be a következő, fontos mérkőzésen az első csapatba. Addig ugyanis soha nem tette be a fiút, mert nem érezte annyira jónak. A fiú megígéri edzőjének, hogy nem bánja meg, ha beteszi. Elkezdődik a fontos mérkőzés és a fiú úgy játszik, mintha kicserélték volna. Nyer is a csapat, és az edző csodálatára és érdeklődésére a fiú elmeséli, hogy azért játszott ilyen jól, mert édesapja sosem látta őt földi életében, mivelhogy vak volt, és ez volt az első mérkőzés, amit apja fentről látott.

Milyen jó lenne így játszani a földi életet. Egészen átadva önmagunkat, többször felülemelkedve beszűkült helyzeteinkből, amint azt Jézus mennybemenetelének titka is sugallja. Jézus mennybemenetele nem azt jelenti, hogy Jézus messze eltávolodott tőlünk, hanem éppen ellenkezőleg: azt, hogy közelebb került hozzánk, hiszen Ő maga mondta: „Veletek vagyok mindennap a világ végéig” (Mt 28,20). Velünk és – Szentlelke által – bennünk marad a feltámadt Krisztus, nem öt vagy tíz percre, hanem tartósan, örökké.

Ha arra figyelek, és tudom, hogy Isten minket felülmúlva közöttünk van – és bennünk lehet, akkor szép életet élhetek.

Velünk és bennünk van – Szentlelke által! Én vele vagyok?

Áldott hetet!

Sajgó Balázs
lelki igazgató