Heti útravaló, mindenszentek hete

Úgy képzelem el a mennyországot, mint egy nagy puzzle játékot, amit Istennel együtt játszom. Istennek minden darabbal sajátos elképzelése van. Minden egyes darab értékes, amely nélkül nem lesz végül egész a játék.

Feléje haladunk és közben játszunk. Ez a játék tele van fejtöréssel, munkával, szenvedéssel, de sok örömteli pillanattal is. Amikor közel kerülök majd Hozzá, be kell állnom az Őáltala elképzelt helyemre… Ahhoz, hogy be tudjak állni, ki kell alakuljon az a formám, amellyel beférek. Ha többnek érzem még mindig magam, mint aki vagyok, le kell faragnom magamból. Ha kevesebb vagyok, még teljesednem kell. Addig nem foglalhatom el helyemet a puzzle-ban, amíg nem talál bele a formám…

A munka az enyém, de ezt nem kell egyedül végeznem. Istennel és másokkal könnyebb a nehéz is. Mások nélkül fel sem ismerem a helyem ebben a puzzle játékban. Azokkal kell végig játszanom az életet, akiket Isten rendel mellém, hogy velük alakítsam ki a végleges formát.

A helyem ott van, s amikor beférek végre, akkor kitöltöm azt az űrt, ami csak az enyém, s amelyet helyettem senki más nem tölthet be.

Ez az életszentség útja, amely már most van! Az út végén a beteljesedés vár rám. Istennel és másokkal.

Nem könnyű ez a játék, de szép és felelősségteljes.

Isten minden egyes embert személyesen hív az életszentségre. Ha Vele járok, Feléje haladok és teljesedik az életem. Nélküle csak távolodom, és üresedik az életem.

Választhatok!

Áldott Hetet!

Sajgó Balázs
lelki igazgató