Heti Útravaló – Nagyhét

Virágvasárnappal indul a nagyhét, és ez újra istenképem felülvizsgálására késztet.
Isten Fiát ünneplik, mert azt képzelik Róla, hogy megszabadítja őket a rómaiak rabságából.
És ez nem igaz.
Nem szabadít meg mindig a külső rabságból, csak belső megkötözöttségeimből old fel. Ha hagyom. Ha akarom.
Nem változtatja meg külső körülményeimet, hanem lehetőséget ad arra, hogy az Ő segítségével felszabaduljak minden belső megkötözöttségtől, amelynek rabja vagyok.

Ezért akarom ünnepelni Őt, mert megmutatja Isten igazi arcát: Őt, aki felemel, aki kiszabadít, aki segít, aki szeret. Nem úgy, ahogy én szeretném, hanem úgy, ahogy nekem jó. És hogy mi jó nekem, azt igazán és tisztán csak Ő tudja, senki más.

Az igazi szabadítás és felszabadulás az Ő szeretetében van. Ebben a szeretetben azonban, mivel igazi, benne van a szenvedés. Nem a szenvedés szeretete, hanem a szeretetből fakadó szenvedés, amelyen keresztül juthatok el az igazi feltámadáshoz. Nincs más út. Illetve van más is, de az zsákutca.
A szamárháton bevonuló Jézus nem zsákutcába vezet, hanem a szenvedésen átvezet. Mert szeret. Ezért vezet. Ezért tesz szabaddá. Egészen legbelül. S aki belül szabad, azt a külső körülmények nem tudják elkeseríteni.
Isten értem is vállalja a szenvedést.

Én vállalom Vele?

Áldott hetet!

Sajgó Balázs
Lelki igazgató