Heti útravaló, Szentháromság hete

Benne élünk, mozgunk, és vagyunk” (ApCsel 17,28)

A Szentháromság hittitkán elmélkedve, a tengerben úszó osztriga példája jut eszembe. Ha ez az élőlény egy kicsit kinyílik, az óceán egy kicsit beléhatol. Ha jobban kinyílik, az óceán jobban belé hatol. Ha teljesen kinyílik, az óceán egészen elárasztja, betölti. Mondhatjuk azt, hogy az osztriga tartalmazza az óceánt? Természetesen nem. Sokkal inkább az óceán tartalmazza és tölti be őt.

A keresztény hit két, egymásnak látszólag ellentmondó igazságot hirdet: olyan Istent, aki annyira felettünk áll, hogy megragadhatatlan számunkra, és olyan Istent, akit láthatunk, megérinthetünk, átölelhetünk.

A Szentháromság titka is erre utal: Isten, mint szerető Atyánk kormányozza és gondját viseli a világmindenségnek. Ezt így tanultuk, ez igaz is, de ez túlságosan általános. Fiának, Jézus Krisztusnak megtestesülése által egészen közel jön: embertől emberig megy.

Az emberség azonban véges. Ezért jön a Szentlélek, Aki „érthetővé” teszi számunkra a szentháromságos Istent és teljesen közel hozza Őt. A Szentlélek az, Aki átöleli kicsi lelkünket és betölt Önmagával.

Ez nem történik kényszerrel. A felettem és bennem élő Isten bebocsátást kér. Minél inkább befogadom, annál inkább átjár és megváltoztat.

Kérdés csak az, hogy mennyire nyílok meg Neki?

Áldott hetet!

Sajgó Balázs
lelki igazgató