Hol találkozhatunk Istennel?

EVANGÉLIUM Mt 17,4

Heti gondolat március 13-19.:

Hiszem, hogy azért volt jó Péter apostolnak az Úrral lenni (Mt 17,4), mert megtapasztalhatta azt, amit mi is átélhetünk, ha nyitottak vagyunk Feléje: Vele létezünk csak igazán! Vele és Nála otthon érezhetjük magunkat, mert önmagunk – igazi önmagunk – lehetünk! Emlékszem, voltak tanáraim is, főnökeim is, akiknek jelenlétében sokszor szorongtam és nem mertem elmondani, amit gondolok – mert féltem, hogy árthatnak nekem. Szerencsére ki lehet ebből is nőni… , mert emberileg árthatnak, de mit is érnek el azzal?

Amikor rádöbbenünk, hogy az Isten jelenlétében nem kell szorongani, akkor kezdünk igazán fejlődni. Isten jelenlétében felszabadulunk, és jó nekünk is Vele lenni… Az Úrral lenni: igazi felszabadulás és szabadság!

Amikor eltávolodunk Tőle, valójában magunktól távolodunk el, és ilyenkor érezni a hiányt, az űrt, amelyet sokszor sokféleképpen pótolunk! Jóllakunk földi dolgokkal, s mégis hiányzik valami… S ez igazából nem valami, hanem Valaki, Akivel mindig jó lenni… Ezt érzi Péter, amikor felkiált: Uram, jó nekünk itt lenni! Jó Vele lenni, mert dicsőségének ragyogása arra emlékeztet, hogy jó lenne nekünk is felhozni, ami CSAK A MIÉNK!

Péter ott akar maradni a hegyen… De ahol jó, onnan is el kell távolodni időnként, másként nem fogjuk tudni igazán értékelni!

Hol találkozhatunk Istennel? Először a pusztába kell mennünk, mert meg kell tapasztalnunk a bennünk levő űrt, be kell ismernünk, hogy sok minden, amivel betöltjük, valójában egyáltalán nem elég, mert mulandó. Ezután a Hegyen, mert onnan felülről mindent jobban lehet látni.

Amikor télidőben sokszor elutazom a gyergyói medencéből és jövök vissza, Gyergyó a ködtől „le van padolva”. Ha nem mennénk ki a medencéből, elhinnénk, hogy a köd az igazi valóság és minden olyan homályos. Pedig csak azért van ez, mert ebben élünk. Ha felülemelkedünk, akkor egész biztos, hogy mindent másképp látunk. Sokszor olvasva az újságokat, annyi panasz… kritika. Jogosak a kritikák, csak ilyenkor mindig azt kérdezem: mennyit teszek én személyesen azért, hogy valami jobb legyen? Mennyit teszek a köd feloszlatásáért? Valójában, ehhez ki kell mennem időnként a csúcsra, hogy jobban lássak mindent és először saját ködömet és pusztaságomat kell eloszlatnom! Vannak internetes portálok, amelyeknek borzasztó és sötét kommentjeik vannak. Nem érdemes elolvasni sem, mert nem megoldást nyújtanak, hanem álneveik mögött saját sötétségeikkel fertőznek. Aki megoldást akar nyújtani, az nevét adja és cikket ír. Másképp gerinctelenség!

Jézus arca ima közben változik át. Amikor Istennél van – amikor az Atyjával van. A „dicsőség” (doxa, gloria) minden nagy világvallás alapszava. Akinek az isteni dicsőségtől ragyog az arca, az sokat időzik Istennel, mert Őáltala, Ővele és Őbenne lehet csak megváltozni, és megtérni – amire a böjtidő szólít fel.

Imádkozzunk úgy, mint Jézus, Aki példát adott erre is, mert tudta és így mi is megtapasztalhatjuk, hogy jó az Istennel lenni. Minden más elmúlik. Ő már itt van. És itt is lesz. Mindvégig!

(Sajgó Balázs)