Igazi tanítványokká válni

EVANGÉLIUM Lk 14,25-33

Heti gondolat 2016. szeptember 5-11.

Az evangéliumi rész a tanítványság három egymásra épülő elemére világít rá: Jézus három, negatív formájú kijelentést tesz. Az első így hangzik: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom” (Lk 14,26). A második a következő: „Aki nem hordozza keresztjét, és nem így követ, nem lehet az én tanítványom” (Lk 14,27). A harmadik pedig így szól: „Aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom” (Lk 14,33).

A három tagadó formájú mondatot fogalmazzuk meg most pozitív állításként, és így hasznos tanácsokat kapunk a tanítványság lényegéről.

Első mondatunk tehát így hangzik: Aki apjánál, anyjánál, feleségénél, gyermekeinél és testvéreinél is jobban szereti Jézust, az lehet az ő tanítványa. A Jézus iránti szeretetünknek felül kell múlnia azt a szeretetet, amely szüleinkhez, barátainkhoz és általában az emberekhez köt minket. Mit jelent ez?

Egy fatimai zarándokútról hazatért pap mondta a következőket: „Nem azért mentem el Fatimába, mert beteg voltam és gyógyulásra lett volna szükségem. Nem is azért, mert válságba került papi hivatásom és megerősítésre lett volna szükségem. Nem azért indultam el az útra, mert számtalan nehézség és baj ért az életben, s emiatt vigasztalást kerestem volna fájdalmaimra. Nem mentem különleges kérésekkel, mert boldog volt az életem és sok ember szeretetétől körülvéve éltem. E búcsújáróhely mégis megajándékozott azzal az élménnyel, hogy Isten mindenkinél jobban szeret engem. Sok ember szeret, és tisztel azért mert pap vagyok, és sokan értékelik, becsülik papi szolgálatomat, de Jézus mindenkinél jobban szeret. S ezért a legnagyobb szeretetért csak úgy tudom kifejezni hálámat, hogy őt szeretem a legjobban”.

Őt szeretni a legjobban! Ez mindenre a megoldás. És mi pontosan ezt kerüljük meg! Ez nem csupán a papokra vagy a zarándokokra vonatkozik, hanem mindenkire. Isten szeretete irántunk nagyobb bármely emberi szeretetnél. Szeressük a szüleinket, házastársunkat, a gyerekeinket és az unokáinkat, de mindenkinél jobban szeressük Istent! HA Istent szeretjük, akkor helyesen fogjuk szeretni – és kellőképpen is mindazokat, akiket szeretni tartozunk! 

Második kijelentésünk pedig a következő: Aki keresztjét felvéve követi Jézust, az lehet az ő tanítványa. Egyikünk sem kerülheti ki az élet nehézségeit, mindazt a betegséget és szenvedést, amely az évek során egyre nehezebb keresztként nehezedik vállunkra. Akkor miért ne egyesítsük mindezt Jézus szenvedésével? Kövessük Urunkat a kereszthordozásban! Felvenni keresztjeinket egybekapcsolódik a lemondással, a harmadik állítással, amely így szól:

Aki lemond mindenről, amije van, az lehet Jézus tanítványa. Igen, mindenről lemondani, talán ez a legnehezebb számunkra. Ne csak a nagy vagyonra és a földi kincsekre gondoljunk, amelyek ehhez a világhoz kötöznek minket! Sokszor le kell mondanunk az emberi elképzeléseinkről, terveinkről és vágyainkról is, hogy szabadon Isten rendelkezésére állhassunk. Nem arról van szó, hogy mindent eladunk. Egyáltalán nem. Arról sem, hogy feladjuk álmainkat és terveinket. Nem. Hanem arról, hogy nem tesszük magunkat tőlük függővé és – ha kell – tudunk nélkülük is élni. Hangsúlyozom: HA KELL!

Egy fiatalasszonyra gondolok például, akinek szerető férje és két gyönyörű gyermeke volt. Jól fizető állása volt és bizonyára fényes karrier előtt állt. Amikor megszületett harmadik gyermeke, kiderült, hogy nagyon súlyos testi fogyatékos. Kezdetektől fogva állandó felügyeletet kíván. Az év minden napján, reggeltől estig a gyermek mellett kell lennie valakinek. A fiatalasszony lassan feladta minden elképzelését és szép vágyait. Nem járt már a régi baráti körbe és soha nem mehetett gyermeke mellől szabadságra. Lassan lemondott mindenről, hogy gyermekében a szenvedő Jézust szolgálhassa. Így vált Jézus igazi tanítványává.

Az értékesebb, fontosabb dolgok megnevezéséhez tehát bölcsességre van szükség, amely nem azonos a szerzett tudással, hanem Isten Szentlelkének ajándéka, amelyért imádkoznunk kell. Nagyon sok az okos ember, de kevés a bölcs. A tudás önmagában érték, de csak akkor válik igazi értékké, ha bölcsességgel párosul. A bölcsességben benne van a megfontoltság is valamiképpen: vajon elég lesz az anyag a toronyépítéshez? Vajon elég az én 10000 katonám az ellenség 20000-vel szemben? Megfontoltság – lemondások: sokat kell gyakorolni, mert ez a kereszthordozásunk lényege – így lesz életünk igazán krisztusi!

Mi emberek időnként megpróbáljuk utánozni Krisztust, de attól, hogy egy majom beléfúj egy szaxofonba, még nem válik muzsikussá! Senki sem tudja Krisztust imitálni az ő viselkedésének külsőségeit utánozva. Ehhez Krisztusnak kell lennie! Próbáljuk ezt a krisztusi életet egyre jobban megismerni és gyakoroljunk sokat. Senki sem lesz világbajnok megfontoltság, összeszedettség és lemondások nélkül! A tanítványnak ugyanaz a sorsa és dicsősége, mint Mesterének. Ha Jézus tanítványaként a kereszthordozásban vállaljuk az ő sorsát, részesedhetünk a feltámadás dicsőségében is!

(Sajgó Balázs)