Krisztus Király vasárnapja

Evangélium Lk 23, 35-43

Heti gondolat november 20-27.:

Krisztus keresztjénél négyféle viszonyulást észlelhetünk:

1. A nép bámészkodott. A nép ezt tudja a legjobban, ha nem érdekli a lelke, csak a teste. Döbbenetes ez a közömbösség, amely sokszor rajtunk is erőt akar venni. A nép közömbös bámészkodása figyelmeztet bennünket: figyeljünk lelkünk állapotára, mert nemcsak kenyérrel él az ember!
2. A főtanács tagjai gúnyolódtak. Ma is sokan gúnyt űznek belőle, és kiáltják: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” (Lk 23, 27). S ha Jézus az emberek láttára megszabadítaná magát, akkor esetleg azt mondanák: de jót szórakoztunk! S mégsem követnék! Krisztus egyáltalán nem az a király, aki az emberek pillanatnyi tetszését, kívánságát teljesíti. Nála nem a földi jólét megteremtése az elsődleges szempont, hanem a lélek jóléte és üdvössége!
3. Az egyik gonosztevő káromolta: ha te vagy a Messiás, szabadítsd meg magadat és minket is!” Másképpen fogalmazva: Ha Isten mindenható, miért nem segít rajtunk? Ennél az embernél az Istenhez intézett kérdés a látszólag tehetetlen Istennel szemben kételkedéssé és gúnnyá fajult. Ehhez az emberhez társul mindenki, aki kételkedve és gúnyosan teszi fel a kérdéseket – de a kételkedés és a gúny mögött nem éppen jó szándék húzódik meg. Ezt a kérdést akkor tehetjük fel – sőt fel is kell tennünk, ha a választ is az Istentől várjuk. Mert a rossz szándékú és gúnyolódó ember CSAK kérdéseket tesz fel, de nem hajlandó meghallgatni a válaszokat, nem hajlandó figyelni a válaszokra, mert nem is akar figyelni a válaszokra, amelyeket csak az ima csendjében képes meghallani az ember.
4. A másik gonosztevő így szólt: „Nem félsz az Istentől? Mi méltán tetteink jogos büntetését vesszük.” Ez az ember nem Istent hibáztatta, hanem szembenézett önmagával és őszintén ismerte el, hogy bizony nagyon sokszor MI MAGUNK VAGYUNK FELELŐSEK TETTEINKÉRT, mert nem adunk helyet életünkben az isteni szónak, amely az ima csendjében lassanként választ ad kérdéseinkre. Ebben a földi életben nem kapunk sok mindenre választ, de EBBEN A FÖLDI ÉLETBEN KELL ELDÖNTENÜNK, HOGY Jézus keresztjének melyik oldalára állunk? Gúnyolódva kérdezünk, vagy őszintén kérdezve keressük a választ!

Amíg a gonosztevők Jézus két oldalán egymással vitatkoztak, az Úr hallgatott. Hallgatott, amikor az egyik káromolta – és hallgatott akkor is, amikor a másik megpróbált védelmére kelni. Csak amikor egyikük az ima szavaira talált és Jézushoz fordult: „Uram, emlékezzél meg rólam, ha majd országodba érkezel” – csak akkor kapott vigasztaló választ: „Ma velem leszel a mennyben.”

Mi is sokszor kérdezünk, vitatkozunk és okoskodunk. Talán túl sokat is! S úgy érezzük, ISTEN HALLGAT! Nagy a csend! Talán vívódunk, talán okoskodunk, talán kételkedünk, talán viaskodunk Istennel és feltesszük a sok miértet… És talán jogosan tesszük. DE csak akkor tesszük jogosan, ha VÁRJUK IS A VÁLASZT!

Mert amikor feltesszük a miérteket, s panaszkodunk a szenvedés miértjéről és érthetetlenségéről, akkor nem vesszük észre, hogy ISTEN velünk szenved. Sőt többet tesz ennél: ÉRTÜNK SZENVED! Ott van a kereszten minden értelmetlenség magyarázata. Ott áll a trón, Krisztus Király trónja! Most már csak nekünk kell eldöntenünk, hogy keressük-e a választ vagy csak gőgösen kérdezősködünk.

Krisztus királyi mivoltát és a szeretet Országát csak akkor leszünk képesek megközelíteni, ha Isten felé – Jézus keresztje felé fordulunk és mi is kimondjuk: „emlékezzél meg Uram, ha országodba érsz!” Mondjuk ki ezt többször is újra, erősítsük meg Krisztushoz való tartozásunkat abban a reményben, hogy majdan nekünk is kimondja azt a boldogító ígéretet, amelyet a jobb latornak mondott: még ma velem leszel a paradicsomban! A paradicsom pedig Vele való közösség! Szerintem jó társaság!

(Sajgó Balázs)