Krisztus kopogtat. Nyissak ajtót neki!
EVANGÉLIUM Mt 3, 1-12
Heti Útravaló, Advent második hete, december 8-15.:
Ha a teremtés történetének mondanivalóját nemcsak értelmemmel, hanem szívemmel is kutatom, rádöbbenek arra, hogy a világban minden fejlődésre van ítélve.
Ha önmagamba nézek, érzem a mindig továbblépés vágyát, többet akarok tenni önmagamért, másokért, a világért. Több akarok lenni, Valaki előre akar vinni… A hívő ember ezt Szent Pál apostollal így fogalmazza meg: Krisztus szeretete sürget (2 Kor 5,14-20). Érzem ugyanakkor magamban az erőt, amely nem csupán fizikai, hanem szellemi és lelki erő is, és ezt nem tulajdoníthatom csak és kizárólag önmagamnak. Az idő múlásával erre a tényre egyszer – minden normális és magával szemben őszinte ember – rádöbben. Isten szeretetének harmatozása nélkül lehetetlen hosszú távon az igazi fejlődés. Ennek felismerése az első lépés az igazi megtéréshez.
Keresztelő János megtérést hirdet. A megtérés egy folyamat, döntések sorozata, amely egy fontos felismeréssel kezdődik: nem vagyok elég magamnak. A felismerés után következik a döntés: nem akarom csak saját erőm használatával élni az életet, mert az elfogy egyszer, hanem Istennek bennem szunnyadó erejét akarom felhozni a mélyről – természetesen ezt sem egyedül, hanem csak az Ő segítségével.
A megtérés tehát felismeréssel kezdődik és döntéssel folytatódik. A megtérés azért folyamat, mert a felismerés és döntés ismétlődik mindig egyre nagyobb szinten, így mindig Őhozzá, a Teremtés Urához – és egyszerre Belső Mozgatómhoz térek vissza. Ez erősíti Hozzá való közeledésemet, amelynek gyümölcse a krisztusi ember megszületése.
A fejsze a fák gyökerén van – a helyzet éles! – hirdeti Keresztelő János. Az ítélet minden nap tart: ha minden nap megújítom az alapdöntést, mert felismertem, hogy nem vagyok képes hosszú távon csak önmagamnak élni, akkor a fejlődés, a növekedés útján haladok előre és a szívemben megszülető boldogság igazolni fogja utam helyességét.
Isten szeretetének harmatozására irányítja figyelmünket újra az adventi szent idő: felébreszteni azt, Aki már bennünk van, felismerni Őt, aki már a miénk, és Akié vagyunk – ez a Vele való egység öröme az igazi ébredés gyümölcse.
A munkálat lényege: fel kell töltenem a gödröket, mindenekelőtt a hitetlenség, a szeretet- és reménynélküliség gödreit magamban. Hogyan tudom ezt megtenni? A mások felé fordulás sokszor megoldja saját problémánkat! Amikor Istennel és embertársaimmal, sőt önmagammal való kapcsolatomban eltévedek, akkor nem kell semmit sem tenni, csak rutinszerűen folytatni mindazt, amit addig is tettem! Nem kell erőltetni semmit – csak tenni az addig begyakorolt dolgokat, és akkor egyszer csak visszapattan helyére, ami kizökkent!
Krisztus kopogtat. Nyissak ajtót neki, készítsek utat neki! Hordjam el az engem gúzsba kötő bűnök ágait, töltsem fel a reménytelenség, a szeretetlenség űrét a szívemben!
Jó munkát és áldott hetet!
Sajgó Balázs