Legyünk Istenre szomjasak, hogy más is megszomjazzon!
Heti gondolat 2016. július 4-10.:
A Teremtés könyve tizedik fejezetének leírása szerint a vízözön után Noé fiainak, Szemnek, Kámnak és Jáfetnek hetvenkét utóda volt. Az ószövetségi ember ezt úgy értelmezte, hogy akkor hetvenkét féle ember, hetvenkét féle nép él a földön. Ezért küld Jézus hetvenkét tanítványt, hogy ennek fényében megértesse mindenkivel, hogy Ő MINDENKIÉRT jött, nemcsak a zsidó népért! Ez azt is jelenti, hogy Jézust egy nép sem sajátíthatja ki magának, Ő mindenkié!
Ki lehet Jézus tanítványa? Bárki, aki már találkozott Ővele. Lehet béna, sánta, vak vagy egészséges! Alapfeltétel azonban az élő Jézussal való személyes találkozás. Ennek a találkozásnak a fényében lehetünk igazán boldogok és végezhetjük igazán munkánkat!
A tanítványok erőt és hatalmat kapnak küldetésükhöz. Mindenki jó valamiben, de ezt nem sajátítatja ki, hanem mások szolgálatára kell fordítania. Ha kapott képességeinkkel hivalkodunk, és nem szolgálatként értelmezzük, akkor könnyen elfásulhatunk.
Tovább kell adnunk, ami bennünk megszületik. Nem azt, ami bennünk van, mert az nem mindig jó. Ha gonoszság van bennünk, akkor azt fogjuk továbbadni, ha öröm, akkor azt. De ahhoz először az örömnek kell megszületnie.
A tanítványoknak Krisztus békéjét kell vinniük, s nem a magukét! Az erőltetett béke ideig-óráig tart. Persze, nem mindenki örül Krisztus békéjének, mert az felzavarja ál-nyugalmát! Ilyenkor a béke visszaszáll arra, aki közvetíteni akarja, és akkor a port is le kell rázni a lábról. Miért? Mert az nem más, mint a békétlenség pora. Nem szabad magunkra engednünk ezt a fajta port, hogy eluralkodjék rajtunk.
Aztán, az erőviszonyok sem egyformák.
Bárányként kell menni a farkasok közé. A szelíd báránynak kell a vérszomjas farkast megszelídíteni. Ennek szemléltetésére Jac Loew atyának van egy szép története:
Hogyan lehet megitatni egy szamarat, mely nem szomjas? Agyon is ütheted, mondja, a csacsi nem fog inni. Egyetlen megoldás lehetséges: keresni kell egy olyat, amelyik szomjas. Oda kell állítani a nem szomjas csacsi mellé. A nem szomjas csacsi látva, hogy ez milyen jóízűen iszik, talán ő is megkóstolja az éltető vizet.
Ez hiányzik a világnak. Nem látszik rajtunk, hogy élvezzük a hitünket, s hogy örülünk, és ez boldoggá tesz. Mert ha látnák rajtunk, akkor bizonyára többen lennének kíváncsiak, és megkóstolnák az evangélium éltető vizét.
Legyünk Istenre szomjasak, hogy más is megszomjazzon!
(Sajgó Balázs)