Mert Vele nem nehéz!

EVANGÉLIUM Lk 13,22-30

Heti gondolat 2016. augusztus 22-28.: 

Egy hegymászó leírásában olvastam régen, hogy amikor egy csúcs megmászását kitűzte célul, akkor nem a csúcs volt a legfontosabb számára – persze az is, hiszen az volt a cél! – hanem az odajutás lépései, amelyeket gondosan elő kellett készíteni. Az előkészítés azért volt fontos számára, hogy ne tévedjen el az úton, és hogy könnyebben találja meg a célt. Sokszor azt gondolnánk, hogy a csúcs a leglényegesebb, s lám e beszámoló cáfolja ezt… hiszen a csúcsra sokkal könnyebben és gyorsabban is fel lehet jutni, akár helikopterrel is, de akkor soha nem tapasztaljuk meg az út szépségét, amely persze tele van nehézséggel és küzdelemmel is.

• Első gondolat: Biztosak lehetünk abban, hogy Isten nem azért küldött e világba, hogy egy-kettőre helikopterrel Hozzá visszaszálljunk, hanem azért, hogy ki-ki bejárja a maga útját, ami csak az övé. Mindenkinek meg kell találnia a maga útját, s nem a másén kell járnia. Mi a másik útját mindig könnyebbnek véljük, találjuk – persze kívülről szemlélve…
   
• Második gondolat: Fáradozásaink kétségtelenül szükségesek, de az nem elég, hogy teljesítjük vallásos kötelezettségeinket, s utána keresztbetett kézzel várjuk a jutalmat. Ez esetben félő, hogy a ház ura minket sem fog megismerni, amikor életünk végén kopogtatunk az ajtón, mi pedig arra fogunk hivatkozni, hogy rendszeresen imádkoztunk és szentmisén voltunk. Ez nem baj, nehogy félreértsük, sőt! A baj gyökere abban rejlik, amit az Írás egészéből kiolvashatunk: életünk végén nem az lesz a kérdés, hogy mit tettél (persze ez is fontos!), hanem az, hogy mennyit szerettél… Mert az Isten is CSAK SZERET, és a szeretet alapján ítél meg. Önmagunkért szeret, és nem azért, mert olyan sokat, vagy éppen keveset teljesítettünk. A teljesítményben mindig van egy megfelelési kényszer. S ha kényszer van, akkor ott nincs szabadság. Isten azt akarja, hogy szabadon szeretve Vele járjuk az utat.
   
• Harmadik gondolat: A helyes kapu azért szűk, mert nehezebbnek tűnik ebben az életben az Istennel élt élet, amikor úgy tűnik, nem éri meg szeretni, stb. Fölfelé menni jobb Vele, mint Nélküle. A csúcs felé tartunk mindannyian. Ha valakinek túl nehéz, vizsgálja meg mindennapjait, mivel szokta legtöbbet tölteni az időt… Mennyi abban az ima? A csendben töltött ima, mert legtöbb esetben a csendben szól az Isten, akkor ad válaszokat. S az elcsendesüléshez még öt perc sem elég sokszor. Akkor hogyan kapjunk válaszokat, ha három perc alatt elvégezzük az imáinkat. Már önmagában az is fura, hogy az imádságokat el-végezzük. Nem inkább folyamatosan újra-kezdeni kellene?
   
• Befejező gondolat: Az Istennel való kapcsolatunkon múlik minden. Ha Vele élünk, élő kapcsolatban vagyunk, akkor kevesebb erőfeszítéssel haladunk a csúcs felé, vagyis feléje és közben feltárul sok mindennek értelme… Ha meg Nélküle járunk – hát megtehetjük – csak akkor ne panaszkodjunk, hogy milyen nehéz… Mert Vele nem nehéz! Ha meg azt hisszük, hogy Vele járunk, s mégis túl nehéz, akkor csendesen kérdezzük meg magunktól: vajon tényleg Vele járunk-e az úton, vagy csak elhitettük magunkkal? Ha Vele járunk, akkor az élet nemhogy kibírhatatlanul nehéz, hanem széppé válik. Még a szenvedés is jobb Vele.

Választhatunk! 🙂

(Sajgó Balázs)