Mi az életszentség?

Heti gondolat 2016. szeptember 26. – október 3.:

Isten minden embert életszentségre hív, vagyis arra, hogy Hozzá hasonuljon! Az ember pedig választ ad erre valamilyen formában: pozitívan, negatívan vagy közömbösen. Minden magatartásforma egy válasz! Akkor is kommunikálunk, amikor nem kommunikálunk! smiley

Mi az életszentség? Az Ószövetség nagy példái állnak előttünkÁbrahám hazudott, mert amikor Egyiptomba mentek feleségével, megtagadta őt. Jákob csalt, csalással szerezte meg az elsőszülöttségi jogot! Mózes ölt és hitetlenkedett, Dávid házasságot tört és halálba küldte szeretője férjét, Illés pedig önfejű volt és beképzelt. Ez lenne a példa? Hol itt az életszentség? – kérdezhetjük. A folytatásban. Mert fokozatosan ráébredtek arra, hogy nem válhatnak önmagukká a saját erejükből, nem tudnak Istenhez hasonlóvá válni egyéni erőfeszítéssel! Az életszentség ugyanis nem a morális értelemben vett bűntelenség, hiszen ezt senki emberfia el nem képes érni, főleg a saját erejéből nem! Az életszentség azt jelenti, hogy azzá válok, akinek Isten elképzelt: önmagammá! Ez pedig bűnök és bűnhődések sorozata! Isten mindkettőt megengedi: a bűnt is és a bűnhődést is! Valaki olyan szépen fogalmazta meg: tapasztaltam, hogy Isten még a bűnben is velem van, hogy nagy bajom ne legyen belőle. Igaz, bűnhődnöm is kellett, de abban is velem volt! Bárhogy is legyen, ez a legszebb dolog, amiről a Szent Könyvek tudósítanak: bárhogy is legyen, Ő velünk van! Mi nem vagyunk mindig vele, de Ő mindig velünk van!

Ezért fér meg a Szentírásban – sőt ettől szép és reális, ettől remekmű ez a könyv – annak a sok bűnnek a leírása, amelyeket a legnagyobbak is elkövetnek! Ha valaki elcsodálkozik tehát – márpedig mindenki elcsodálkozik a sok gonosztett leírásán – akkor így érthető.

Ki az közülünk, aki – bár soha nem követett el hasonló gyalázatos bűnöket – mégis úgy ragaszkodik Istenhez, mint Ábrahám, aki úgy vágyakozik Istenre és küzd vele az áldásért, mint Jákob, aki úgy képviseli a rábízottakat Isten előtt, mint Mózes, aki úgy megsiratta bűnét, mint Dávid? Az Istenhez fűződő kapcsolatuk, Istenhez tartozásuk lett életük eleme. Ezért szentek ők és ezért példaértékűek számunkra! Önmagukká váltak folyamatosan! Az életszentség tehát nem csupán egy morális, erkölcsi dolog, hanem sokkal több annál… hamis énünk visszaalakítása saját igazi énünké, s ez nem megy, csak akkor, ha a bennünk lévő Istennel dolgozzuk ki ezt a projektet! smiley

Ezért fontos, hogy elérjünk az Újszövetség szintjére. Isten minket oda akar elvezetni, ahol Őt tisztábban látjuk. Amíg elítéljük az Ószövetség bűnös embereit, addig mi is csak „ószövetségiek” vagyunk az Újszövetség köntösében! Amikor elítéljük azokat a gonosztetteket, amelyek oda leírva vannak, akkor még nem vagyunk készek a megbocsátásra, sőt: eléggé messze állunk önmagunktól, vagyis az életszentségtől!

Gondoljunk csak Pál apostol példájára: ő is egyszer Saul volt, aki nemcsak üldözte, hanem öldökölte is Jézus követőit! S Jézus Krisztus mégis őt hívja el apostolának a damaszkuszi úton. Mégis őt szereti, őt választja. Maga Saul sem érti, Pálként sem érti, hogyan lehetséges ez. Ha valaki nem érdemes erre, Pál úgy érzi, ő aztán valóban nem. És ez a ki nem érdemelt lépés Jézus részéről, ez a kegyelem! Istennél nem az érdem a lényeg! S ez sokkal több, mint megkegyelmezés csupán (ez csupán jogi aktus lenne!) – ez ISTENNEK INGYENES KEDVESSÉGE!

Igazán lenni azt jelenti: kapcsolatban élni. Méghozzá jó kapcsolatban Istennel, embertársaimmal, önmagammal. Ez hosszú folyamat, erről ecsetel szépen a Szentírás. Olvassunk bele – rendszeresen, türelemmel! smiley

Szép hetet!

(Sajgó Balázs)