Miért szeressek, miért ne legyek inkább önző?
Heti gondolat – 2016. április 24 – május 1.:
Többször felmerülhetett már bennünk a kérdés: miért szeressek, miért ne legyek inkább önző? Hadd válaszoljak egy történettel.
Egy indiai szerzetes egy patak partján behunyt szemmel imádkozott. Ahogy felnyitotta a szemét, meglátott egy skorpiót, amely a nagy kavicsok között haladva hátára fordult, kapálódzott, nem tudott továbbmenni. Megsajnálta, talpára segítette, ám az állat megfordult és belémart. A szerzetes újból imádkozni kezdett, de amikor a szemét kinyitotta, a skorpiót újra a hátára fordulva, kínlódva találta. Megint segített rajta, de az állat megint megmarta. A szerzetes feljajdult fájdalmában. Harmadszor is megismétlődött ugyanez, akkorra már könnyek szöktek a szerzetes szemébe a fájdalomtól. Nem messze állt ott egy paraszt, aki látta mindazt, ami történt. Odament a szerzeteshez és megkérdezte: miért segíted ezt a hálátlan állatot? Háromszor segítettél rajta, és az háromszor beléd mart. A szerzetes elmosolyodott és azt felelte: neki az a természete, hogy marjon. Nekem az a természetem, hogy irgalmazzak.
Az a természetünk, hogy szeressünk és irgalmazzunk. Ez a világ végtelen jóságból és szépségből lett, ami ott ragyog a napban, az égen futó felhőkben, a kisgyerekek nevetésében és az öregember ráncai között. Ebből a szeretetből lettünk. Akkor szép az ember élete, ha engedi magán átáradni ezt a végtelen jóságot. Nem kell kérdeznünk, hogy miért szeressünk. Szeretni természetes, mint ahogyan természetes, hogy az anya öleli a gyermekét. Ez a természetes!
Isten lehajolt a mi szintünkre, amikor elküldte Fiát, s a Fiúnak ezt nagyon meg kellett tanulnia, AKI szintén lehajolt és próbálta az ember a MAGA SZINTJÉN ÉRTENI! Ez az empatikus szeretet! Bemegyek a másik emberhez, leereszkedem az ő szintjére, hogy megérthessem. Így szeret az Isten, szidalmazás nélkül leereszkedik és erre a szeretetre buzdít minket!
A legtöbb ember empátiára szomjas, és nem szimpátiára. Amikor beleélem magam a másik helyzetébe, az sokkal mélyebb, mint amikor csak kedvelem őt!
Ezt gyakorolta Jézus, a Szentlélek erejével és erejében. Ezt a Lelket küldi nekünk is, hogy Általa Bennünk és Velünk legyen – s így az Ő mintájára gyakorolgassuk az új parancsot, hogy „új ég és új föld” legyen!
Jézus végrendelkezik! Mi emberek, milyen görcsösen és pontosan tudunk ügyelni arra, hogy elhunyt, eltávozott szeretteink utolsó kívánsága teljesítve legyen, hogy hová legyen temetve, hogy mit énekeljenek a temetésen és még sorolhatnám tovább. Ha pedig végrendelet maradt az eltávozott után, ügyelünk arra, hogy precízen végre legyen hajtva az elhunyt végakarata – főleg, ha anyagi oldalról érdekeltek vagyunk benne.
Ezzel szemben az Istenember végakarata, végrendelete messze nem izgat úgy bennünket, mint elhunyt szeretteinkért. Ebből is látszik, hogy nem szeretjük eléggé Jézust. Ha szeretnénk, minden erőnkkel azon lennénk, hogy végrendelete megvalósuljon: „Szeressétek egymást!” Ezzel meg is van az újabb kihívás, és feladat! 
A jövő hétre is – de nemcsak!
(Sajgó Balázs)