Milyen lelkület van bennem?

EVANGÉLIUM Mt 12, 38-44

Heti gondolat november 12-19.:

Első kép: Isten nézése. Jézus az Atya szemével nézi a templomba bevonuló embereket. Ez nem gyanús nézés, amitől félnünk kell. Ez egy olyan nézés, ami át-lát mindenen.

Két dolgot lehet tenni: elmenekülni előle, talán hosszú ideig, és elűzni még annak gondolatát is, hogy majd egyszer utolér és akkor legkésőbb úgyis meg kell tenni a második lehetőséget: szembe-nézni vele. És akkor rádöbbenünk, hogy nem kellett volna ettől félnünk, mert ez a legszeretetteljesebb nézés ezen a világon, s talán pontosan ezért – féltünk tőle.

Mit láthat Jézus? Kétféle lelkületet:

Második kép: az írástudók lelkülete. Az írástudók, akiktől Jézus pontosan azért óv, mert menekülnek ettől a nézéstől. Külső, látszatdolgokkal foglalkoznak és külsőségekből élnek. Tudják az írásokat, de csak a fejükkel, értelmükkel. Lehet, hogy kívülről sok részt megtanultak, de mégsem boldogok.

Ezért használnak külső dolgokat: hosszú ruhákat, amelyek elrejtik a belsőt, szeretik a főhelyeket, hogy ezáltal eltereljék a figyelmet szívükről, szeretik, ha köszöntik őket. Túlságosan elfoglalják magukat, és vigasztalják magukat azzal, hogy Isten Igéjét tudják. S tényleg tudják – a fejükkel. Azért is tanulnak, hogy meg tudják magyarázni boldogtalan életmódjukat. Nincs bátorságuk leengedni Isten szavát a szívükig, hogy azt is átjárja Isten Lelke.

Harmadik kép: a tiszta szívű emberek lelkülete. A tiszta szívű emberek nagy része nem tudja az Írásokat kívülről, mert annak Lelke már bennük van. Belülről tudják az Írásokat, s eszerint élnek. Szép tudni kívülről is, de az igazi az, amikor belülről élik, mint az az özvegyasszony.

Jézus a lelkületről beszél. Lehetünk szegény gazdagok, vagy gazdag szegények. Jól értsük: Jézus nem a gazdagokat ítéli el, hanem azokat, akik lelkükben fösvények, kapzsik és zsugoriak. Szegényként is lehetünk ilyenek, de gazdagabbként is lehetünk tiszta szívűek. Mert a lelkület a fontos. Ezt látja az Isten.

Engedjük közel Jézus – és így Isten tekintetét, hagyjuk, hogy Ő érintsen meg nézésével, és így tisztítsa szívünket. Ez sokszor szenvedéssel jár, de túl lehet élni. Milyen lelkület van bennem?

Talán ez az érintés ihlette meg Kosztolányi Dezsőt is, amikor „Isten szeme keresett” c. versét megfogalmazta:

Az óriási fenyvesek mögül egy nagy szem kihajolt ragyogva. És valamit keresett. Azt mondják: Most feljött a hold a hegy fölé.
De a komor lomb megrezdül: Nem, ez nem a hold – de az Isten szeme? És beleborzong ág és levél. De mit keres Isten szeme?
A lombtető és a fatő rámered: mert érzi, ő. Ragyog a fenyves és a bükk, nyájas tűz árad mindenütt. Talán az erdőt keresi?…
Elhagyjuk az erdőt s a szent szem rám néz, hogy engemet kövessen! A fénye szinte égetett: Téged kereslek, tégedet – fiam!”

(Sajgó Balázs)