Mindenszentek és Halottak Napja

Amikor Isten megméri az embert, a mérőszalagot nem a derekához, hanem a szívéhez illeszti.  Ha ez a szív tiszta, akkor Isten felismeri önmagát benne, és teljesen birtokba veszi. Mikor történik ez? Erre a kérdésre legtöbb esetben azt a választ adjuk, hogy ez a megmérettetés halálunk pillanatában következik be. Valójában ez nem így van, mert ez minden egyes napunkra vonatkozik.

Minden nap megmérettetés történik. Amikor eljön az este, és lelkiismeretvizsgálatot tartunk – ha tartunk -, akkor pontosan e szép gondolat fényében kellene tennünk: Isten a mérőszalagot mindig a szívünkhöz illeszti, szívünk tisztasága a lényeg! Boldogok a tiszta szívűek, ők már látják az Istent!

Egy gazdag ember egy kosár trágyát ajándékozott a szegénynek, hogy gúnyt űzzön belőle. A szegény ember elmosolyodott és kezében a kosárral hazament. Dolgozni kezdett: elkezdte tisztítani, majd mosogatni, aztán a legszebb virágokat helyezte a kosárba. Ezek után fogta a kosarat a virágokkal és felkereste a gazdag embert, majd neki ajándékozta. A gazdag ember megdöbbenve kérdezte: de hát, én neked trágyát adtam, miért hozol most virágot? A szegény ember mosolyogva, kedvesen válaszolt: mindenki azt adja, ami a szívében van! Mindenki azt tudja adni, ami a szívében van!

Mindenszentek főünnepén a nyolc boldogság kerül felolvasásra. Boldogok azok, akik lélekben szegények, akik sírnak, akik szelídek és szomorúak, akiket üldöznek stb. Egyáltalán nem kényelmes program, de boldogsággal ajándékoz meg, ha elkezdünk eszerint élni: a lélekben szegény ugyanis az az ember, akinek a lelkét Isten fényének ragyogása tölti be. Nem enged be oda mást, s ha bekerülne is, akkor újra megkéri Istent, hogy Ő töltse be lelkét! Lélekben szegény az, aki a világban tapasztalható nehézségek ellenére is jóságot, melegséget sugároz! Boldog ember az, aki két lábbal a földön él, látja az élet realitását, de szemeit az égre emeli. Tudja, hogy sok mindent meg kell oldania, de ezt Istennel teszi. Isten nélkül nem cselekszik.

Boldog ember az is, aki megengedi magának az érzéseit, és nem szégyelli azokat. Ha sírnia kell, akkor sír, mert még tud sírni. Egyszerűen azért, mert ember! Tisztában van azzal, hogy élete egy folyamat, hogy minden nap hozzáadhat valamit az előzőhöz, s így készíti útját a végső beteljesedés felé.  Egy ismeretlen szerző szerint: „az egyetlen személy, akinél jobbnak kell lenned az az ember, aki tegnap voltál.”

Boldog ember, aki szelíd, vagyis agresszivitás nélkül is eléri célját. Nem akar mindent megkaparintani, hanem az egyetlen lényegesre, a benne rejlő isteni felhozására összpontosít!

Boldog ember, aki tud irgalmazni, mert megtapasztalta, hogy irgalom nélkül nem lehet igazságosan élni!

Boldog, aki még tud vágyakozni, és legfőbb vágya az IGAZSÁG befogadása. Nem az a boldog, akinek minden áron igaza van – ez legtöbbször az uralomra törekvést jelenti – hanem, aki az Igazság szerint él, mert az Igazság benne él!

A szentek a nyolc boldogság programja szerint élnek, és nem bűntelenül. Ismerünk ilyeneket mindannyian. Olyanokat, akik már elköltöztek, de életpéldájuk él bennünk, akik nincsenek benne a naptárban, mert olyan sokan vannak. A MINDENSZENTEK sokasága az emberi élet szépségére és tarkaságára világít rá. Mindenki hordozza lelkében Istennek a képét, s azt kell felhoznia, ahogy a híres énekes, Zorán is megénekli: „a gyémánt és arany fénye szép, de tiéd ez fény akkor lehet csak, ha érte a mélybe mész, hát indulj és hozd fel onnan”.

A Mindenszentek azok a boldogok, akiknek élete már beteljesedett. Istennél és Istennel vannak. Előtte is vele voltak, de fokozatosan megtisztította őket a Szentlélek tüze és most már a fényben vannak.

A szentekért nem kell imádkoznunk, a halottakért annál inkább, mert ők azok, akiknek élete még nem teljesedett be és imáinkra szorulnak. Folyamatosan imádkozzunk értük, különösen ebben a hónapban, de mindennap, mert nem mindenkinek sikerült élete folyamán kihoznia saját értékességét, valami okból kifolyólag Isten nélkül szerették volna megoldani problémáikat, és elakadtak!  Feléje haladnak, temetőinkben porladoz testük, de még nem nyugodtak meg, és segítségünkre szorulnak.

Azzal a szent elhatározással keressük fel sírjaikat november első hetében, hogy nem felejtünk el értük imádkozni, ha pedig a Mindenszentek tarka társaságát élvezik, akkor ők segítsenek minket. És ne feledjük: az egyetlen személy, akinél jobbnak kell lennünk az az ember, aki tegnap voltunk. 

(Sajgó Balázs)