Nem mindegy, hogyan állunk hozzá életünk formálásához
Heti gondolat 2016. szeptember 19-26.:
Írok nektek egy történetet az ikrekről. Sokatoknak ismerős lesz, remélem! 
Sok minden ismerős nekünk: elmondjuk, hogy hallottuk, de nem változott semmi. Akkor tényleg hallottuk? Nyitva tartottuk szívünket, vagy csak a fülünket?
Történet: Az ikrek közül az egyik tántoríthatatlan optimista, aki szerint az élet igenis habos torta. A másik viszont megkeseredett pesszimista, aki mindenben a rosszat látja. Szülei mindkettőt pszichológushoz vitték, és a szakember azt tanácsolta, hogy próbálják kiegyensúlyozni a két gyermek személyiségét. A legközelebbi születésnapjukon külön-külön szobában bontassák ki velük az ajándékaikat! A pesszimistának vásároljanak össze szebbnél szebb ajándékokat, az optimistának pedig adjanak egy doboz trágyát. A jóemberek tartották magukat az útmutatáshoz, és feszülten várták az eredményt. Amikor bekukucskáltak a pesszimistához, halhatták, hogy megállás nélkül zúgolódik: De ronda ez a számítógép! Fogadjunk, hogy ez a videójáték mindjárt összetörik… Ezeket utálom… Láttam már ennél nagyobb távirányítós autót is… Lábujjhegyen a másik ajtóhoz lopakodtak, s a kulcslyukon át látták, hogy az ő kis optimistájuk sugárzó arccal labdázik a lócitromokkal. Úgy sem csapnak be – kuncogott. Ahol ennyi trágya van, ott egy póni lovacskának is kell lennie!
Bizonyára ismerünk olyan embereket, akik derűt sugároznak, pedig az élet nekik sem könnyebb, mint azoknak, akik szüntelenül panaszkodnak. Egyedül, magukban azok az emberek is szenvednek, akik arcán az öröm sugárzik. Szenvednek, de szenvedésük nem értelmetlen, mert kapcsolatban vannak a Forrással, saját mélységükkel, ahol Isten lakik! Nem mindegy, hogyan állunk hozzá életünk formálásához…
Furcsa, hogy Jézus korának egyik ravasz agronómusát állítja példaként (Lk 16,1-13). Fontos azonban tisztázni, hogy Ő nem a hűtlen intéző ravaszságát, csalását dicséri, hanem azt az élni és túlélni akarást, ami elengedhetetlen része kell legyen keresztény életünknek is.
Keressük meg azt, hogy a legkisebből is mit tudunk kihozni, hiszen – ahogy az evangéliumi rész zárul – aki a kicsiben hű, az lesz a nagyban is hű. Ez nem azonos a „merjünk kicsik lenni” politikai szlogennel, hanem pontosan az ellenkezője: aki a kis dolgokban hűséges, aki teljesen figyel a részletekre, az növekedni fog és naggyá válik, a nagy dolgokban is hűséges lesz.
A második gondolat az elsőt erősíti meg azáltal, hogy Jézus fordítva is megfogalmazza: aki a kicsiben hűtlen, a nagyban is az lesz.
Nincs kisebb bűn, vagy kisebb hazugság, csak a mi értelmezéseinkben! A kicsiből lesz a nagy, illetve könnyen lehet nagy. Ebben pedig az a jó hír, hogy ha időben észrevesszük kisebb bűneinket, félrelépéseinket, akkor szintén nem az elkeseredés a megoldás. Amikor mindig visszatérő hibáinkat látjuk, az az érzésünk, hogy azoktól soha sem fogunk megszabadulni… De nem feladni kell, hanem először szembenézni, aztán újrakezdeni mindennap, és egyszer csak észlelni fogjuk, hogy ha mindennap hűségesek voltunk a kicsihez, meghozza gyümölcsét. Ha kézbe vesszük, sikerül, ha nem, nem! Ilyen egyszerű! Minden utazás az első lépéssel kezdődik! Jó utat!
Szép hetet!
(Sajgó Balázs)