Péter tagadott, de aztán ,,kiment és keserves sírásra fakadt”

EVANGÉLIUM Lk 22,14 – 23,56 >>>

Heti gondolat – 2016. március 21-27.:

Jézus Krisztus szenvedéstörténetében első olvasásra nagyon sok negatív szereplőt találunk. Hosszabb megfigyelés esetén is ugyanez a helyzet: Péter tagadása, Júdás árulása, a tanítványok megfutamodása és szétszéledése – nagyon kevés kivétellel! Ha Jézusnak Jeruzsálembe való „dicsőséges bevonulását” szemléljük, akkor még sok más szerep elénk tárul: olyan emberek hajlongása Jézus előtt, akik aztán megfeszítésére „szavaznak”, stb.

Ami engem mindig megdöbbent ebben az eseménysorozatban, az a távolról kritizáló ember, akinek nincs bátorsága felvállalni azokat a gyöngeségeket, amelyeket másokban felismer! Nem védem az eddig felsoroltakat, de róluk tudjuk, hogy valami megváltozott bennük. Péter tagadott, de aztán ,,kiment és keserves sírásra fakadt” (Mt 26, 75), tehát megbánta bűnét. A szenvedéstörténetből kitűnik, hogy még Júdás sem volt megrögzött bűnös. Amikor látta, hogy Jézust elítélték, ,,megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstöt a főpapnak és véneknek: Vétkeztem — mondta –, elárultam az igaz vért” (Mt 27, 3–4). A szétszéledt tanítványok is beismerték gyengeségüket.

Ma is ez van egyházunkban. Joggal kifogásolható a Péterek tagadása, a Júdások árulása, az egyházhoz hű emberek hirtelen elfordulása, a mindig tapasztalható bűn.

Ami fájdalmas, hogy mindezt azok a keresztények állítják, akik ugyanazokkal a hibákkal küzdenek, de csak távolról figyelik közösségeink életét. Kritizálják a keresztények „gyengeségeit”, de ők maguk nem képesek javítani rajtuk részvételükkel, hozzáállásukkal. Ez a komolyabb baj: valakit vagy valamit távolról kritizálni, s közben semmit sem tenni érte. Innen már csak néhány lépés, és érzéketlenné válunk!  

Legyen bátorságunk felvállalni gyengeségeinket, társuljunk azokhoz a „gyengékhez”, akiket egyházi közösségeinkben nagyon észreveszünk negatív értelemben – és segítsük őket. Különben félő, hogy érzéketlenné válunk mások szenvedései iránt, akikből a szenvedő Jézus tekint ránk!

A Nagyhét gyakorlatai és szertartásai segíthetnek ebben!
Áldott hetet!

(Sajgó Balázs)