Szembenézni magunk valóságával kellemetlen

EVANGÉLIUM Lk 6,39-45

Heti gondolat március 4-11.:

Ha a szentírási részben olvasható bölcsesség-sorozatot röviden kell összefoglalnom, akkor a tanítvány és a mester útja címet adnám, mert az igazi tanítvány a Mesterrel együtt jár! Ha még rövidebben kellene összefoglalnom a lényeget, akkor csak a tanítvány útja maradna, mert a mester vezet, de akkor igazi mester, ha közben ő is tanítvány marad. A lényeg megtalálásban öt egymással összefüggő kép segített:

• a gödör képe: talán mindenki számára ismerős látvány az, amikor két részeg támogatja hazafelé egymást! Ha egy ittas állapotban levő ember viszont józanra támaszkodik, jobban halad! 🙂 A lényeg, amit ki kell emelnünk: legyen bennünk alázat, hogy lássuk, hol tartunk. Ha pedig bizonytalanságot érzünk, ne féljünk segítséget kérni! Ebben az első képben benne van a második is, ahogy követjük Jézus mondásait:
• az út képe: úton vagyunk. Jézus is állandóan úton van! Minden épelméjű ember tudja azt, amit Victor Hugo is megfogalmazott: nincs beteljesedés, csak a halálban. Fejlődésre ítélt lények vagyunk – fogalmaztam meg egyszer magamban. Aki azt hiszi, hogy megérkezett, élő halott.
• a tükör képe: nézzünk gyakran tükörbe, hogy észrevegyük a szálkát saját szemünkben. Sokszor akarunk mi másokat megjavítani, de magunk számára nem szánunk elegendő időt, mert szembenézni magunk valóságával kellemetlen. Az ima lényege is ez a szembenézés lenne egyrészt! Ha az ima nem szembenézés magunkkal, félek, hogy nem átütő és igazi ima! Nyilván úgy, hogy Isten dicsőségét és dicsőítését helyezem szem elé. Az Ő fényében meglátom magamat is. Az ima a valóság, saját valóságom tudomásulvétele. Ha csak szövegelés, akkor akadály abban, hogy találkozzak Istennel.
• a gyümölcs képe: látunk egy szép gyümölcsöt, ízleljük ízét. Vagy időnként hálálkodunk munkánk gyümölcséért. De ha rossz a gyümölcs, az is látszik. Amit dolgozunk és teszünk, és ahogy dolgozunk, meglátszik majd a gyümölcsön. 
• tiszta szív képe: az eredmény! Ami a szívemen, a számon. Az olvasmány külön részletezi, hogy a szavaink elárulják belső gondolatainkat.

Úton vagyunk, gödörbe esünk, időnként megállunk és tükörbe nézünk, hogy lássuk, hol tartunk. Néha más segít nekünk, mert a tanítvány mindig tanul. Ha egyebet nem, akkor azt mindenképp fontos megtanulnia, hogy akkor vagyunk jó úton, ha le tudunk hajolni másokhoz, az ő szintjén megérteni a másikat és nem elítélni őt. Ha pedig jó az út, érezzük a gyümölcsöt és tisztul a szívünk. Szavaink mindenképp elárulnak!

Figyeljünk szavainkra, mert szívűnkről beszélnek!  Jó figyelést! 

Sajgó Balázs