Szeretetben vagy gyűlöletben?
EVANGÉLIUM Lk 7, 11-17
Heti gondolat 2016. június 6-12.:
Gabriel Marcel, a nagy francia gondolkodó egyik szép mondása: „szeretni valakit, azt mondani a másiknak: te nem halsz meg”!
Szeretni valakit azt jelenti, hogy a másikban felfedezzük az örökkévalóságnak azt a szikráját, ami nem hal meg, ami elpusztíthatatlan! Attól, ha valaki átmegy a másik szobába, attól még él. Nem látjuk, mert eltűnt! De nem halt meg! A halál csak átmenet – ez a földi élet csak előkészítő, ezért fontos, hogyan éljük azt az életet, amit élünk! Szeretetben vagy gyűlöletben? Mindennap dönthetünk: erősíthetjük magunkban egyiket vagy a másikat. Persze, ez utóbbinak azért nincs értelme, mert a szeretet legyőzi a halált! 
A keresztény ember hiszi ezt. Jézus miatt hiszi el, aki megjárta a poklok poklát – ezért még panaszkodnunk sem szabadna, hiszen Ő – már földi életében találkozott minden bajjal, betegséggel – a halállal is! Ezt mutatja be Jézus, amikor feltámasztja a naimi ifjút: a városkapu felé közeledik Jézus az Ő kíséretével – ez az élők menete. Szembe velük kísérik az özvegyasszony egyetlen fiát – ez a gyászmenet. Az élők a halál felé közelednek – a gyászmenet pedig az ÉLET felé közeledik, csak az ott jelenlévők ezt még nem tudják!
A halál mindig szembemegy az élettel, és megszomorítja azok szívét, akik vele találkoznak, mert elhiteti, hogy övé az utolsó szó. Amikor mi is annyi szomorúsággal és gyásszal találkozunk, könnyen elhisszük, hogy a halálé az utolsó szó.
Ami engem különösen megragad ebben a történetben az az, hogy az ifjú elkezd beszélni. Vajon mit mondhatott? Hát nagyon valószínűleg arról beszélhetett, amit ő ott túl látott, s amiért itt érdemes élni.
Beszélünk a halál utáni életről, de inkább az lenne a kérdés, hogy van-e élet a halál előtt? Élünk-e igazán addig, amíg eljön az az átmeneti pillanat? Annyi mindenről fecsegünk: időjárásról, szokásokról, politikáról, mindenről – ami nem mindig lényeg. Olyan élmény volt nekem nemrégiben egy asztalnál olyan dolgokról beszélni, hogy kit hogyan segít az Isten – és ez nem egy szervezett hittanóra volt, hanem spontán beszélgetés, ahol a szívekből kibuggyant az, hogy lehet tartalmasan is beszélni magunkról, egymásról.
Jézus tartalmasan él, s amikor szükséges, felrúgja a szokásokat. Halottat érinteni nem volt szabad, s ha igen, akkor hosszú volt utána a tisztulási időszak! – Ő mégis megteszi! Megteheti, mert belsőleg nagyon szabad!
Sokan igényelnek manapság is tartalmas beszélgetéseket, de kezdeményezni nincs bátorságuk, hiszen akkor valami kiderül róluk. Pedig előbb-utóbb minden kiderül, mert át kell lépnünk nekünk is azon a küszöbön, amely eltakar mások elől majd minket is, de valójában kinyit egy másik szobát, ahol Isten fénye, szeretete ragyog ránk és öröme tölt el minket!
És mégis félünk! A naimi ifjú, a Naimból (Nain jelentése: kedves ) való ifjú, aki a „Kedvességből” jött vissza, egészen bizonyos, hogy Istennek is kedvesebb életet élt, mint addig, és mások felé is kedves volt, mert megpillantotta Isten kedvességét a horizonton túl! Ez pedig elég volt, hogy meggyőződjék: nem is érdemes másként élni! Csak kedvesen
(Sajgó Balázs)