Ti vagytok a föld sója…

Heti gondolat február 6-12.:

Ti vagytok a föld sója… (Mt 5,13). A sónak akkor van igazi íze, ha elvegyül az étellel. Nekünk is úgy kell „összevegyülnünk” a világgal, hogy megmaradjon az ízünk. Ez az egyik fontos tulajdonsága minden kor keresztényének. Sónak kell lennie, ízt kell adnia ennek az ízét vesztett világnak.

Ti vagytok, és nem Ti lesztek! Megkereszteltek bennünket. Mit jelent ez? Semmiképpen sem azt, hogy azután a magunk útját járjuk. A keresztény nem az, akit megkeresztelnek és utána a saját útját járja. A keresztség első gyümölcse, hogy az egyházhoz tartozóvá tesz bennünket, Isten népének tagjává válunk.

Bosco Szent János, a fiatalok nevelője és a szalézi rend alapítója is ilyen ízet adó ember volt. A fiatalok megérezték, hogy ez a pap „jóízű”. „Bevegyült” közéjük és velük töltötte idejét, egy közösségben formálta őket közösséggé, de nem vegyült el velük! Rávezette őket arra, hogy mindenkinek a saját útját kell megtalálnia, és ezt a leggyorsabban Krisztussal lehet. Krisztus nélkül önmegvalósítás, Krisztussal beteljesülés. Az önmegvalósítás öncélú és az elszigeteltségbe vezet. A beteljesülés pedig közösségbe vezet, ahová, ha bevetem önmagam, a közösség visszaad magamnak.

Az osztályban arról kellett rövid fogalmazást írni, mit kérnének a gyerekek Istentől, hogy jobb legyen az életük. A pedagógus hazavitte a dolgozatokat, és este javította ki azokat. Amikor az egyik kisgyermek írását olvasta, elsírta magát és sehogy sem tudott megnyugodni. Ekkor ért haza a férje, aki megdöbbenve látta, hogy felesége sír. – Mi történt, mi bánt? – kérdezte. – Olvasd el ezt a fogalmazást, az egyik diákom írta. – felelte. A fogalmazásban ez állt:

Uram, ma este kérlek, tégy meg valami különlegeset nekem: változtass televízióvá, mert így megbecsült tagja lennék a családnak, hiszen a szüleim így folyamatosan rám figyelnének. Ha ezt teljesíted nekem, akkor több órát csak velem fognak foglalkozni. Én leszek a figyelem középpontjában, így el tudom mondani azt, amit akarok, anélkül, hogy félbeszakítanának. A televízió különleges helyet foglal el a családunk életében, édesapám mikor hazaér a munkából, csak vele foglalkozik, még akkor is, ha fáradt… Nem szeretem, ha levegőnek néznek, arra vágyom, hogy velem is foglalkozzanak. Istenem, talán nem kérek sokat, csak annyit kérek, hogy lehessek én a televízió helyében.”

Istenem, szegény gyermeknek milyen szívtelen szülei vannak – mondta megrendülve a férj.

Ezt a fogalmazást a fiunk írta…

Amikor azt mondjuk, megromlott a világ, akkor a legtöbb esetben saját magunkat minősítjük, akik talán ízünket veszítettük! Minket másolnak, akik utánunk jönnek. Valamire ráéreznek, amit mi nem merünk bevallani önmagunknak!

Nemcsak sónak nevez a mi Urunk és Mesterünk, hanem a világ Világosságának is. Ahogy saját magát is smiley (Jn 8,12). Ő megmutatta, hogy ha Vele járunk, akkor felismerjük a bennünk levő fényt, istenképiségünket.

Magunk képét kell formálni Isten Fényében. S akkor eligazodási pont leszünk, mint a hegyre épült város, messziről fogunk világítani és jóízűek leszünk.

Csak kezdjük végre önmagunkon!

(Sajgó Balázs)