Jubileumi zarándoklat Gyulafehérvárra, október 4.
A Gyulafehérvári Caritas 25 éve végzi munkáját Erdély-szerte – reményeink szerint úgy, ahogyan 1947-ben a boldog emlékű Márton Áron püspök elképzelte, és dr. Jakab Antal 1990-ben, a rendszerváltás után első intézkedései között elrendelte.
Az Egyház útja az ember, mondja Szent II. János Pál pápa Redemptor Hominis enciklikájában, és az világos mindannyiunk számára, hogy Egyházunk hármas küldetése között meghatározó módon ott van a felebaráti szeretet gyakorlása. Ez a gyakorlat nem jelent egyebet, mint hogy az embert, bármilyen helyzetben és életkörülményben legyen, teremtettségének méltóságában közelítjük meg. Ezt nevezzük mi Emberségnek, és ezen az úton igyekezünk járni immár 25 esztendeje.
Negyedszázados évfordulónkra emlékeztünk október 4-én, egy közös zarándoklattal a gyulafehérvári Szent Mihály székesegyházban, Főegyházmegyénk központi helyszínén. Nagyméltóságú és Főtisztelendő Dr. Jakubinyi György érsek úr celebrált hálaadó szentmisén mondtunk köszönetet a múltért és kértük a jó Isten áldását a következő időszakra.
Az alábbiakban dr. Márton András, Caritas-igazgató köszöntője olvasható:
Tisztelt érsek atya, tisztelt ünneplő közösség, kedves barátaim!
Újkori történelmünk nyilvánvalóan megmutatta, hogy a szép, a jó, az igaz és a szent nem magától érthetődő velejárói közösségi életünknek. Meg kellett tapasztalnunk azt is, hogy a számunkra annyira fontos értékek, mint az ember méltósága, a felebaráti szeretet, a szabadság, a bizalom, a felelősség, nem önmagukban létező értékek. Mindezeket, bár a Jóisten mélyen beleírta mindnyájunk szívébe, nem elég vágyakozni utánuk: valósággá csak akkor válnak, ha cselekvő módon megvalósítjuk, ha mindennapi életünknek, kapcsolatainknak részévé tesszük. Felebarátunk méltósága attól lesz valósággá, ha méltósággal közelítünk hozzá. A szabadság, a bizalom, a felelősség, a felebaráti szeretet akkor válik valóra, ha megajándékozzuk egymást vele.
A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Caritas 25 éves története egy kitartó törekvés a bennünk és közöttünk újjáépülő, cselekvő szeretet, méltóság, szabadság, bizalom és felelősség emberi és intézményes kereteinek építésére, tágítására. Hálát adok minden percért, amikor ezt szolgáltuk, és javára válhattunk bajba jutott, elkeseredett, kiszolgáltatott tesvéreinknek. Szívből bánok minden percet, mikor ez ellen bármilyen módon vétettünk.
Számos kiváló ember éltette, gazdagította jóra való törekvéseinket. Hálát szeretnék adni, és köszönetet mondani mindenkiért, aki munkájával, példájával, bátorításával jó szándékainkban támogatott, imádságában hordozott.
Első sorban munkatársainkért, akik sokszor több emberre méretezett erőfeszítések árán, de kitartottak a közös küldetésben.
A családtagokért, akik szeretetükkel hordozták, támogatták munkatársainkat, munkánkat, szándékainkat, elviselték szeretteik távollétét, küldetésükből adódó terheltségét.
Ft. Vencser László és Ft. Szász János igazgató urakért, akik életre hívták, és stabil pályára állították szervezetünket, akikkel öröm és megtiszteltetés volt együtt dolgozni, akik tanácsára, támogatására, imáira továbbra is számítunk.
Hálás szívvel köszönöm Főegyházmegyénk elöljáróinak, hogy első perctől fontosnak látták és teret adtak a Caritas munkájának, megajándékoztak bizalmukkal, bátorítottak és kiálltak mellettünk és törekvéseink mellett.
Megköszönöm támogatóinknak, partnereinknek, akik nélkül nem lett volna esélyünk növekedni, tanulni, érlelődni. Akik révén betekinthettünk jól működő intézmények, kezdeményezések életébe, valóság ízű, fáradságos és örömteli törekvéseibe. Hálás vagyok, hogy elkötelezett barátságuk révén biztonságot, önbizalmat és lendületet adtak és adnak, hogy nem egyszer megtapasztalhattuk, nehéz helyzetben is kitartanak mellettünk.
Végül, de nem utolsó sorban hálát adok erdélyi közösségeinkért, akik megbíztak bennünk, támogattak, támogatnak és jó szívvel drukkolnak, hogy bebizonyosodjon: igenis, lehet, jó és érdemes a jót, a szépet, az igazat és a szentet nemcsak vágyni, hanem életre váltani közösségeinkben. És mivel ez nem mindig sikerül úgy ahogy szeretnénk: hogy lehet, jó és érdemes alázattal, Isten gondviselő irgalmas szeretetében bízva újrakezdeni.
Áldott szép ünneplést! Isten áldja munkánkat és életeinket az Ő nagyobb dicsőségére és mindnyájunk örömére!
Gyulafehérvár, 2015. október 4-én
Dr. Márton András
Caritas-igazgató
