Kaland volt a javából

Székelyudvarhelyről, Etédről, Korondról és Zetelakáról közel hatvan gyermek lepte el Hargitafürdőn a Balu Parkot. Nevelőik pattanásig feszült idegekkel követték őket, hogy nehogy valaki megsérüljön a drótkötélpályákon, a gyerkőcök azonban vidáman vették az akadályokat és mindenki épen, sőt, újabb élménnyel gazdagodva tért haza.

Jutalomkirándulás volt ez a javából, hiszen csak az jöhetett el, aki rendszeres látogatója volt a nyári programoknak és nem gyűjtött be túl sok hiányzást. A reggeli buszozást követően mindenki elfogyasztotta kiadós szendvicsét, szükség is volt rá, mivel jó három órás „munka” várt a gyerekekre. Miután a Balu Park munkatársai végtelen türelemmel egyenként felszerszámozták a kicsiket és nagyobbakat, elmagyarázták a biztonságos mászás minden csínját-bínját, eligazították őket a különféle nehézségű, magasságú és korosztályos pályákon, a gyermekek bevetették magukat a drótkötelekkel behálózott erdőrészbe. Zsivajuktól (és nevelőik figyelmeztetésétől) volt hangos az erdő, hiszen miután sikeresen teljesítettek egy-egy szakaszt, mindenkinek a tudtára akarták adni, hogy ők mennyire ügyesek! Valóban azok voltak, akár egy felnőtt is megirigyelhette volna, hogy milyen bátran mászkáltak a magasban, milyen találékonysággal oldottak meg egy-egy akadályt.

Az elején hosszúnak tűnő, kiszabott idő gyorsan elszállt, még maradtak volna egy picit, viszont várta őket a finom ebéd a Bagolykő vendéglő hűvösében. A bécsiszeletes szalmapityókához minden gyermek kedvencét, a kecsapot mártogathatták, közben egymást okították, hogy késsel-villával, hogyan kell helyesen enni. Az igazi meglepetés még csak ezután várta őket: teljesen önzetlenül fagylaltra invitálta őket egy, a parkot látogató kisgyerekes család. A közös fényképészkedés után a gyerekek kórusban, egy hangos „Mulțumesc”-el köszönték meg kedvességüket.

A kalandot támogatta a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság, amelynek szintén köszönjük.

További fényképek ebben az albumban tekinthetők meg.

Molnár József