Kányádi gyermekek kirándulása Székelyudvarhelyen

Vidéken élő, korrepetáló-felzárkoztató foglalkozásokra járó gyermekeknek szereztek örömet a Családsegítő Szolgálat székelyudvarhelyi munkatársai helyi vállalkozóknak köszönhetően.

A nyári karaván alkalmával a Gyulafehérvári Caritas munkatársai és önkéntesei a főúttól távoleső kilenc Hargita megyei települést – köztük Kányádot is – látogattak meg, igyekezvén egy picit felrázni a gyermekeket, és nyári szabadidős tevékenységbe részesíteni őket, akik nem nagyon engedhetik meg maguknak a vakációs kirándulásokat. Tehát az első nagy találkozás még júliusban történt, amikor már látszott, hogy folytatni kell a segítségnyújtást. Ezért a székelyudvarhelyi családsegítősök elindítottak egy korrepetáló és felzárkóztató csoportot a a vidéki, V-VI. osztályos, gyerekeknek. Nagyrészt Petekről, Égéből, Dályából, Jásfalváról és Miklósfalváról vesznek részt a programokon gyermekek, kisebb létszámban pedig Kányádból.

A foglalkozás több szakaszból tevődik össze: hetente járnak ki csoportfoglalkozásokat tartani, ahol étkezéssel, korrepetálással és különböző személyiségfejlesztő és neveléskiegészítő foglalkozásokkal próbálják felemelni a résztvevőket kortársaikhoz. Mindezekkel párhuzamosan felveszik a gyermekek családjaival és az iskola dolgozóival a kapcsolatot, hogy egy „picit egymásra tudjanak hangolódni”, amint egyik munkatárs szokta mondani, hogy „egy irányba húzzák a szekeret”.

A második szakasz az örömszerzésről szól, amelynek részben a jelenlegi kirándulás lett a megtestesítője: tizennégy gyermeknek sikerült egy felejthetetlen napot szerezni. Tanítás után autókba szálltak, majd egyenesen Udvarhelyre érkeztek, pontosabban a Caritas székhelyére, ahol megismerkedhettek a többi munkatárssal, önkéntessel és a helységgel. Rendszeresen segítő helyi vállalkozóknak – Gordon Prod, Budvár, Vidéki Pékség – köszönhetően megebédeltek a gyerekek, majd a Septimia Szabadidőközpontba látogattak el, ahová a vezetőség nagylelkűségének köszönhetően díjmentesen léphettek be. Nagy volt a zsivajgás és az öröm a sokak számára addig csak patakot, tavat látott gyerekek között. Kipróbáltak mindent: a gyerekmedence csúszdájától kezdve, a sós dézsákon keresztül, a pezsgőfürdön át az úszómedencéig.

Egy picit megéhezve érkeztek vissza a Caritas székhelyre, ahol már elkészültek a finom melegszendvicsek. Ismét jóllakottan nyakukba vették a várost: megnézték Székelyudvarhely fontosabb épületeit,  hallhattak róla ismertetőt, sötétedésre a nagypark frissen rakott kövein sétáltak végig a lámpás sétányon egészen a csillagvizsgálóig, ahol láthatták a város fényét.

Végső állomásként a Kölyökparkot látogatták meg, ahol szintén díjmentesen élvezhették a szolgáltatást: ugrálhattak, mászkálhattak és kocsizhattak bátran és önfeledten.

Egy ilyen élménydús nap után, jó volt hallani a szervezőknek a gyerekek szájából: „ez volt életem legszebb napja, talán meg sem érdemlem…”, „nekünk a legjobb a világon, minket szeret a legjobban az Isten”, és végül „miért kell ennek a napnak vége legyen?”. (Sándor István)