Karácsonyi hangulat az idősotthonban

Körülbelül egy hónappal ezelőtt ismerkedtem meg a Caritas önkéntesprogramjával, ahová az egyetemi csoporttársaimmal kezdtem járni.

Miután az önkéntesek koordinátora, Gyöngyi, ismertette velünk az önkénteskedési lehetőségeket, egyből nagyon sokunknak megtetszett a búzásbesenyői idősek otthonában zajló tevékenység, mivel szerettük volna érdekesebbé tenni a bentlakók szürke hétköznapjait, hogy kicsit kimozdítsuk őket a monotonításból.

Épp tízen vagyunk, ezért úgy határoztunk, hogy egy hónapban kétszer is kijárunk hozzájuk hétvégenként: egyik hetvégén az egyik csapat, másik hétvégén a másik csapat. Először kicsit tartottam attól, hogy nem fogok tudni közös beszédtémát találni az idősekkel, mivel elég nagy a generációs szakadék, viszont nagy meglepetésemre igen kellemesek és hasznosak voltak ezek a beszélgetések, nagyon jólesett, hogy ennyire kommunikatívak és nyitottak felénk.

Karácsonyhoz közeledvén, legutóbbi alkalommal az ünnepre hangolás, hangolódás volt a célunk. Szerettünk volna egy kis meghittséget teremteni az otthonban. Örömmel láttuk, hogy nagyon pozitívan fogadták a kézműves ötleteinket. Voltak persze olyanok is, akik egészségi állapotuk miatt nem tudtak bekapcsolódni a kézművességbe, viszont ők is odajöttek hozzánk, hogy beszélgethessünk, hiszen nagy igényük van arra, hogy új társaság vegye őket körül, ezért ezúton is biztatok mindenkit, hogy csatlakozzon a csapatunkhoz.

Erre az alkalomra készítettünk nekik egy adventi kalendáriumot, amibe minden napra írtunk egy rövidke verset, vagy biztató idézetet, ezzel is fokozva az adventi várakozást. Ami személyesen nekem nagyon tetszett, hogy a kalendáriumba nem csak mi írtunk, hanem az ők kedvenc idézeteik, imádságaik is felkerültek. A legkedvesebb pillanatom az volt, amikor az egyik néni először nem akart odajönni hozzánk, inkább csak csendben figyelte az eseményeket, ezért odamentem, hogy megkérdezzem, miért nem akar csatlakozni a foglalkozáshoz, mire ő azt mondta, hogy ő biztos ezt nem tudná, és nem akarja elrontani. Ekkor odavittem neki egy papírt és megmutattam mi a feladat. A biztatásomra, csak felbátorodott és végül, ő egyedül, tizenhárom hópehelydíszt készített. Nagyon örültem neki, igazi sikerélmény volt számomra.

Végezetül, az általuk készített díszekkel dekoráltuk ki a folyosókat és a nappalit, aminek láthatólag nagyon örültek. „Egyik szebb, mint a másik” – mondták. Összességében, én úgy gondolom, hogy a célunk teljesült, és kicsit szebbé tettük számukra az év ezen szakaszát, ami minket is boldogabbá tett ebben az adventi időszakban. Következő alkalomra is kézműveskedéssel készülünk, de ami szerintem számukra igazából fontos – mindegy, mit csinálunk – az a figyelem.

Orbán Kinga
Önkéntes

Kapcsolódó írások:
Önkénteskedési lehetőségek – 2023>>>
Húsvétra hangolódás az idősotthonban>>>
Ott voltam, tanultam, boldogan távoztam | XVII. Összefűző>>>
Húzz lapot az önkéntességre!>>>
Karácsonyi koncert Csíkszeredában>>>
Angyali előkészületek>>>
XVI. Összefűző – Kulcs önmagunkhoz>>>
A szükség közelről látszik>>>
Rajzpályázat>>>
Önkéntesek, önkéntesmunka – van még olyan a mai világban?>>>
Bohókás önkéntesgála>>>
Önkéntesgála 2022 – Fiatalok a közösségért!>>>
Út önmagunk felé>>>
Önkéntes Expo – Légy te a változás mások életében!>>>
Rendhagyó XIV. Összefűző, ahol önmagunkkal kerültünk közelebbi kapcsolatba>>>
Egymillió csillag a nélkülözőkért>>>
VÉDelem konferencián jártunk>>>
Őszi összerázódás>>>
Légy önkéntes Németországban!>>>
Önkéntelenül nevetve>>>
Egy szendvics, meg egy ölelés>>>
Egy önkéntes naplója>>>
Egy hálás szív>>>
Ilyen ez a mi Iránytűs családunk>>>
Tábornapló 4. – Összerázódtunk>>>
Tábornapló 3. – Színkavalkád>>>
Tábornapló 2. – Örömmunka>>>
Tábornapló 1. – Ráhangolódás>>>