Kedves Barátaink!
Isten úgy szerette a világot, hogy a názáreti Jézus személyében emberré lett és megosztotta velünk isteni életét.
Mindez mikor történt? Az éjszaka kellős közepén. Amikor az egész világ a legmélyebb csendben burkolódzott – énekeljük a liturgiában. Az éjféli csendben, a várakozás némaságában, a legkiáltóbb vágyakozás csendjében, a magatehetetlenség reménytelenségében. Az éj közepén eljött az Úr, hogy megfordítsa a világ életét és az emberi sorsot. Belebocsátkozott sorsunk szakadékaiba, megtapasztalta a mélység szomorúságát, hogy felemeljen minket az ő magaslatára, saját dicsőségébe.
Igazán akkor látjuk ennek az eseménynek a nagyszerűségét, ha átgondoljuk Romano Guardini sorait: Az örökkévaló, szabad Istennek nincs sorsa. Csak a történelemben élő embernek van sorsa. Most az Isten belép a történelembe, és magára veszi sorsát.
Hogyan teszi ezt? Úgy, hogy magára veszi sorsunkat, sorsunk átkait, nehézségeit, bűneit és helyette cserébe saját életét adja, isteni sorsát, vagyis örökkévalóságát és dicsőségét. S ez nem cserekereskedelem!
Ezekkel a gondolatokkal kívánunk örömteljes karácsonyt és Istentől megáldott boldog új évet!
dr. Márton András Sajgó Balázs
igazgató lelki igazgató