Kell jusson másra is idő, mint könyvelésre

“Extrakurrikuláris” tevékenységen vett részt Marosvásárhelyen a szervezet adminisztrációjának néhány tagja

Ekkora nagy szervezeten belül, mint amilyen a Gyulafehérvári Caritas, hogy olajozottan menjenek a dolgok, rendesen működjenek a programok és projektek, időben megtörténjenek a kifizetések, működőképesek legyenek a gépkocsik és sorolhatnám tovább, hatalmas mennyiségű adminisztratív munkát kell lebonyolítani. A számítógépek és papírhalmaz mögül ritkán szabadulnak ki az ott dolgozó munkatársak, mondhatni egyáltalán nem kerülnek közvetlen kapcsolatba ellátottainkkal.

Most azonban az országon végigsöprő cudar téli időjárás miatt úgy gondolták, hogy a segítségből nekik is ki kell venniük a részüket. De kik azok, akik ebben az időben leginkább rászorulnak segítségre? Hát a fagyoskodó hajléktalanok. Marosvásárhelyen ebben az időben több mint 140-en laknak a város sürgősségi szociális központjában. Egyeseknek hosszabb ideje már ez az otthonuk, de ide húzódnak be éjszakai menedékre a hajléktalanok többsége is, biztonságos melegben vészelik át a különösen fagyos éjszakákat.

Percek alatt kész volt a tervük: keressék meg a központ lakóit, vigyenek nekik élelmet, mert ennek örülnének a legjobban. Támogatókat is szereztek hozzá, társuk volt az akcióban az evoline Kft. és az Efendi étkezde.

Így tehát pénteken összeállítottak 140 kis csomagot és munkaidő után felkerekedtek, meglátogatták a központot, az étkezdében pedig hálás tekintetek között osztották ki az uzsonnára valót. Az idős betegeket pedig szobájukban látogatták meg.

Beigazolódott az a mondás, hogy nagyobb öröm adni, mint kapni! A kis csapat belekóstolva a terepmunkába, az ottani tapasztalatok alapján élményekkel gazdagodva, de egy kicsit nehéz szívvel ment haza és megfogadták, hogy sort kerítenek még hasonló akcióra.
(Molnár József)