Képzés a Caritas önkénteseinek

Aktív, elkötelezett és lelkes önkéntesei számára szervezett LECSÓ (LEendő CSOportvezetők) képzést a Gyulafehérvári Caritas március 20-22. között. A párhuzamosan két helyszínen, Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyen zajlott képzésen összesen 40 önkéntes vett részt, akik az egyházmegye különböző pontjairól érkeztek a hétvégi programra. A képzés annak az együttműködési programnak a gyümölcse, amely a Gyulafehérvári Caritas és a magyarországi Katolikus Karitász között jött létre. Az együttműködés során már sor került egy hasonló képzésre Veszprémben 2008 novemberében. A most Erdélyben szervezett képzéseken hat tréner dolgozott együtt, közülük ketten a Szeged-Csanádi Egyezmegyei Karitásztól érkeztek, négyen pedig a Gyulafehérvári Caritas munkatársaiként voltak jelen.    

 

A LECSÓ képzés célja, hogy a Caritas önkéntesei segítséget kapjanak ahhoz, hogy csoportként tudjanak együtt dolgozni, csoportjuk működését képesek legyenek hatékonyan megszervezni, programjaikat jól körülhatárolni, lebonyolítani, forrásokat keresni, s mindezt a segítő szeretet lelkiségével közösségben megélni.

A magyarországi és az erdélyi Caritas szervezeti felépítésének különbségéből adódik, hogy az önkéntesség is más formában nyilvánul meg a két országban. A képzők a különbségeket szem előtt tartva, a helyi sajátosságokra figyelve dolgozták át a képzés anyagát, hogy az a helyi önkéntesek igényeinek megfeleljen.

A résztvevők interaktív módon sajátították el azokat az ismereteket, amelyek az önkéntes csoportok jobb működését segíthetik a hétköznapokban, és ami által hatékonyabbá tehetik munkájukat a rászorulók segítése során. Téma volt az önkéntesség, annak meghatározása, az önkéntesek motivációinak tisztázása a segítő munkában, a Caritas, mint szervezet megismerése, valamint a caritas-lelkiség főbb jellemzőinek meghatározása. Az első nap a fent említett tematikák mellett még tapasztalatcserére is sor került, amelyen az önkéntesek a munkájuk során szerzett legnagyobb élményeiket és tapasztalataikat oszthatták meg egymással, ezáltal segítve és gazdagítva önkéntes társaikat.

A képzés második napján az önkéntes csoport megalakulásának lépéseit, működésének formáit, a csoportban betöltött különböző szerepeket és folyamatokat ismerték meg a résztvevők. A csoportok működésének különböző sajátosságait interaktív gyakorlatok segítségével ők maguk is megtapasztalták, átélték. A nap második részét a szociális-karitatív projektekkel való foglalkozás töltötte ki. Szóba került a csoportok küldetése, a projektek elméleti bevezetése, majd ezek alapján kidolgozták a csoportok sajátos projektjeit. Miután minden csoport kidolgozta a maga programját, szerepjátékok segítségével azt is kipróbálhatták a résztvevők, hogy hogyan lehet adományokat szerezni, támogatáshoz jutni az általuk kitalált projektek megvalósításához.

Az utolsó napi program az önkéntes szervezés folyamatát és a toborzást foglalta magába, ahol az előző napi projektekhez a közösen készített plakátok és felhívások segítségével kellett további munkatársakat, önkénteseket toborozni.

A képzések vezetői a sok ismeretanyagot tartalmazó programot úgy építették fel, hogy a résztvevők saját tapasztalataikon keresztül sajátítsák el azokat. Gyakorlati feladatok, szituációs és szerepjátékok segítségével adták át tudásukat és tapasztalataikat. A képzésen résztvevők azonban nem csak új ismeretekkel gazdagodtak a hétvége során, hiszen a közös imák, a szentmise, a hálaadás, a közös játékok és nagy nevetések a lelki feltöltődésüket is szolgálta.

 

A visszajelzések abban erősítette meg a szervezőket, hogy hiánypótlóak az ilyen jellegű képzések, hétvégék, ahol az önkénteseknek lehetőségük nyílik a fejlődésre, a találkozásra és a tapasztalatcserére. (Molnár Judit)