Két nap Háromszéken

Mi minden történik két nap alatt a Caritas háromszéki programjaiban?

Leghamarabb a sepsiszentgyörgyi központba érkeztünk, a Kós Károly utca 11 szám alá, ahol az épület Sörfőzde régi felirata jól megfér a Caritas piros logós, soktáblás cégérei mellett. Soktáblás azért, mert itt található a szervezet logisztikai irodája, kisebbik raktára és áruháza, a romaprojekt, a családsegítő és önkéntes szolgálatok inkább otthonos, mint munkahelyszerű, színes kellékekkel teli műhelye, irodái. Ugyancsak itt van az otthoni gondozóközpont és a tetőtérben pedig ír önkéntesek segítségével egy szépen kialakított foglalkoztató terem, mellette két vendégszoba és szociális-könyvelő-iroda, azaz Sánta Tamás birodalma.

Finom tea mellett süppedős fotelekben jó hangulatú beszélgetést folytattunk Szőcs-Csutka Melindával, a Családsegítő Szolgálat megyei vezetőjével, Sánta Tamás könyvelővel, Kovács Hajnalka önkéntes koordinátorral, Kosztándi Terézzel, a helyi romaprojektek vezetőjével és munkatársával Nagy Bakai Rékával. Többek között megtudtuk, hogy az önkéntes program és a családsegítősök Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen karácsony előnapjára angyalváró kézműves-játékos programot készítenek elő a kicsiknek és szüleiknek (főként apukáknak!).
Közben megérkezett Czintos Éva önkéntes is, aki a roma gyerekekkel való csoport foglalkozásokon segít, majd együtt felmentünk a tett színhelyére, az őrkői óvodába és iskolába. Itt bepillantottunk a roma kisiskolások egyik csoportjának tartott délutáni közös felkészítő tevékenységébe, amelyet Farkas Melinda munkatársunk vezetett.  A legizgalmasabb számunkra az volt, mikor mi is körbeültünk a nagyobb gyerekekkel  A kincskereső kiskondás nagycsoportos foglalkozása során. Jó volt újra gyereknek lenni, végigkövetni a kiskondás felnőtté válásának izgalmas útját, bekapcsolódni a játékba. Benyomásom az volt, hogy a roma gyerekek sem különböznek más nemzetiségű kortársaiktól,  leszámítva talán bizonyos kulturális különbözőségeket, és a valószínűleg ebből eredő nagyobb fokú őszinte nyíltságot és zajosságot, no meg azt a szerető ragaszkodást, amivel nevelőik magukhoz kötötték őket. És kik is ők? Odaadó tevékenységüket köszönetképpen a nevük megemlítésével tudnánk szerényen meghálálni: Bodó Iringó, Juhász Judit, Kósa Apor, Necsulescu Éva, Sándor Anna, Nemes Erzsébet és a fennebb már említett személyek.
A továbbiakban Kovács Hajnalkát kísértük el egy pár, nehéz anyagi helyzetben lévő családhoz, ahová olyan élelmiszercsomagokat vittünk, amelyeket a novemberi Egy millió csillag a szegényekért akció keretében összegyűlt adományból vásároltak és állítottak össze az önkéntesek. Olyan helyeken jártunk, ahol még a madár se szívesen, de a sok csillogó és hálás szemek láttán elszorult a szív és újra és újra megerősített bennünket abban, hogy nem hiábavalóság az, amit teszünk.
Jártunkban szüntelen egymásba botlottunk a logisztika két munkatársával, Varga Csabával és Bagoly Barnával, akik ebben az időben önkéntesekkel reggeltől estig azon fáradoznak, hogy Kovászna és Brassó megyében a plébániák segítségével szebbé tegyék 5000 család, magára maradott idős személy, és sok-sok gyermek karácsonyát. Élelmiszerrel és cipősdobozba csomagolt ajándékokkal teli kamionokat fogadnak, pakolnak le, küldik ki és visznek tovább. Meg is látogattuk azt a bázist, amely elengedhetetlenül szükséges az e fajta munkához: hatalmas raktár, szakszerű polcrendszer, villástargonca, továbbá a megfelelő infrastruktúra.
Kézdiszentléleki szállásadónkkal, Kovács Botond önkéntes koordinátorral a városi kórház előtt találkoztunk, ahová mesét olvasni járnak be a benn fekvő gyermekekhez az önkéntesek, név szerint: Györgydeák Dóra, Lukács Réka, Miklós Katalin, Kánya Beáta. Az estét kézdivásárhelyi munkatársakkal töltöttük, kötetlenebb formában a Vígadó alatti helyiségben.

Másnap a kézdivásárhelyi kollegákkal a Caritas székhelyéül szolgáló – egyébként a város egyik legrégibb épületében, a ferenc-rendiek által működtetett híres kantai iskola belül valamennyire felújított, de kívül romos állapotában leledző épületében találkoztunk. Az otthoni gondozószolgálat háromszéki vezetőjével, Tóth Ágnessel és munkatársával, Csáki Zsuzsával egy kávé mellett beszélgettünk a napi teendőkről, majd átmentünk Szabó Melinda, Bokor Zsuzsa és András Levente családsegítős munkatársak könyvespolcokkal (rajtuk több ezer kötet!) körülvett, hangulatos műhelyébe, ahol ők maguk készítik elő a különféle foglalkozásokhoz az időigényes kellékeket, például a gyönyörűen illusztrált meséskönyveket vagy az óriási diavetítőt.
Ebédidőben érkeztünk a kézdiszentléleki Szent Klára Öregotthonhoz, ahol Kinga nővér fogadott bennünket, finom ebéddel kínált majd körbevezetett a harmonikusan, legapróbb részletekre is odafigyelően berendezett otthonban és megismerkedhettünk személyesen is a 17 bentlakóval. Sikerült mindenkivel váltani egy-két jó szót, nem győzték nekünk megköszönni és elmondani, milyen jól érzik magukat az otthonban. Mindez köszönhető az ott dolgozóknak, Margit, Kinga, Rozita és Tímea nővéreknek akik a Szent Családról Nevezett Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek székelyudvarhelyi rendházának tagjai, továbbá Ábri Katalinnak, Baróthi Izabellának, Bartók Erzsébetnek, Kovács Ágnesnek, Marti Jolánnak, Mátyus Ferencnek, Molnár Évának és Voloncs Juditnak.Jó volt ott lenni, munkatársainkat megismerni és látni azt az áldásos tevékenységet, amit napról napra magukkal visznek. Köszönjük nektek! (Molnár József)