Ki az én emberem, amikor nem ismerem Isten tervét?

A kérdés ismerős lehet, főleg azoknak, akik a Van emberem! Szeretetszolgálat Erdélyben című riportkötet második életét is megismerhették. Gyergyócsomafalván nyílt alkalmunk a Napfény Szociális Központban csoportfoglalkozást szervezni, melynek alapját a könyv riportjai képezték, az együttlét pedig megszülte az emlékezést, az élményszerzés és megosztás lehetőségét.

Nagyböjti felkészítőnek szántuk, mert nem ismertük Isten tervét. Az öt alkalmat csak nagy hézagokkal tarthattuk meg, így szinte megértük pünkösdöt is együtt a csoporttal. A tervezésnél abban sem láthattunk előre, hogy mekkora lesz a csoport, hiszen a létszámingadozásba a vírus is beleszólt. De így utólag Gál Julianna csoportvezetőtársammal elmondhatjuk: a mi tervünknél Isten ötlete jobbnak bizonyult. Mindenki ott volt, akinek ott kellett lennie, minden alkalommal kereshettük, hogy ki az én emberem, amikor megpróbáltatások érnek, amikor valakinek a segítségemre van szüksége vagy amikor én kell segítséget kérjek, és ki van mellettem akkor, amikor meg kell békélnek a sorsommal. Születéstől haladtunk a beteljesült élet felé együtt azokkal, akik csoporttagként járni tudták velünk ezt az utat. Volt házi feladat és volt kiscsoportos munka, voltak könnyek és sok-sok nevetés, miközben észrevétlenül egymásnak váltunk emberévé.

„Ha nehéz helyzetben találnám magam, tudnám, kitől kell tanácsot kérni”, „Én ilyen szép órákat rég nem töltöttem”, „65 évesen elmentem gyalog Somlyóra. Ez is olyan élmény volt, mint az”, „Az erősödött meg bennem, hogy a bocsánatkérés felülmúlja az imát”, „Sok élmény volt, s tanulság. A Jóisten segítse meg magukat, hogy tudjon sok más ember is tükörbe nézni!” – hangzott el összegzésként, és csak azok, akik ott voltak velünk április 21-én ők tudják, hogy is értették ezt a tükörbenézést. Legyen ez a mi titkunk, akik immár visszafordíthatatlanul egy kicsit összetartozunk. Erre emlékeztet mindenkit az ajándék, a Van emberem!-kötet könyvjelzője, rajta a nevekkel, akik megszólíthatóak, felkereshetőek, és megtartanak, hogy együtt várjuk ki, amíg megismerhetjük Isten tervét.

Balázs Katalin