Kicsi mozdulatok, hatalmas lépések tábora

Meg lehet alkotni egy tábori szabályzatot úgy, hogy egyetlen tiltószó se szerepeljen benne? Igen! A csiky-kerti hatvanhárom táborozónak sikerült ez. Sikerélménnyel rajtolt tehát a július 15–17. közötti Kalandok nyáron IV. tábora, melyben székelyudvarhelyi, etédi és zetelaki gyerekek vesznek részt a Caritas szakembereinek és önkénteseinek irányításával.

A táborozást, melynek bázisa a gyergyószentmiklósi dendrológiai parkban található Szent Benedek Tanulmányház, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóságtól nyert pályázati összeg tette lehetővé a Hargita megyei komplex gyermekprogram kedvezményezettjei számára. Harmadszorra is ezt a táborhelyszínt választották a szervezők három településről érkező gyerekeknek kínálva igazán gazdag programot. A székelyudvarhelyi, etédi és zetelaki nappali központban járó 6–14 éves gyerekeknek jutalomkirándulás ez. A jutalom része, hogy ebben a táborban van rovarpark- és Mini Erdélypark látogatás, gyilkostói kirándulás, sok-sok játék, esténként pedig igazi mozizás pattogatott kukoricával.

Amint Köntös-Kőpál Orsolya programvezető elmondta, a tábor szórakozás és tanulás egyvelege. „Arra fektetjük a hangsúlyt, hogy megtapasztalják, milyen egy megtervezett légkörben élni, programokon részt venni, szabályokhoz igazodni, és ha hazatérnek, ennek akár csak kis részleteit is, de beiktassák az életükbe. Itt tornával kezdődik a nap, utána jön a reggelizés, nem marad ki az étkezés, utána nevelő-fejlesztő tevékenységek következnek, megtapasztalhatják, hogyan lehet a szabadban akár eszközök nélkül is jól játszani, hogyan lehet eddig ismeretlen gyerekekkel egy csapatot alkotni, összetartani, kompromisszumot kötni. A tábori szabályzat összerakásánál kiderült, tudnak ők pozitívan is gondolkodni, a ne verekedjünk helyett a figyeljünk egymásra már a fejlődés eredménye.”

A táborban résztvevő gyerekeket önállóságra, felelősségre is nevelik észrevétlenül. Tókos Norbert „tanító bácsi” úgy tudta elmondani az illemhelyek tisztán tartásának felelősségét, hogy bár mindenki dőlt a nevetéstől, biztosan nem felejtik el, mi célja a vécékefének. Arra is emlékezni fognak, hogy este lefeküdni kell a szobában, mellőzve a rohangálást, ha csak nem szeretnének az épületben Norbival, kint pedig a medvével Tom és Jerryt  játszani.

Együttműködés, közös mozgás, kreatív gondolkodás… erre fókuszálnak a caritasos táborszervezők. Minden meglátogatott helyszín után figyelnek arra, hogy a gyerekekben az élmény rögzüljön, beszélnek arról, hogy mit tapasztaltak, mi tetszett nekik, mit visznek magukkal. Az élmények kézműves tevékenységben alkotássá válnak, elmélyítve viszik haza magukkal a tapasztaltakat. „Úgy gondolom, az a legfontosabb, hogy olyan élményeket adjunk, olyan tapasztalatokat gyűjthessenek, amire felnőttként is emlékeznek, és úgy döntenek, ők is át akarják adni gyereküknek, meg akarják mutatni családjuknak.”

A programvezető elmondta, akkor kerülnek a Caritas nappali központjaiba a gyerekek, amikor beiratkoznak az előkészítő osztályba. Hatodik, hetedik osztályosként sokan kimaradnak, legtöbb esetben azért, mert már iskolában sem járnak. Viszont vannak jó példák is: „van két olyan gyerekünk, aki nálunk járt kiskorától nyolcadikig és most kilencedikesek, bejutottak egy székelyudvarhelyi iskolába. Így érezzük, hogy a munkánknak van értelme és eredménye. Én a példamutatásban hiszek. Sok mindent meg tudunk tanítani számukra azáltal, hogy példát mutatunk. A le kell takarítani az asztalt parancs helyett szalvétát adunk a kezükbe. Jó volt látni az ebédnél, hogy mindenki akart segíteni, és ott volt a csillogás a szemükben, mert a kiszolgálók ezt értékelték. Kicsi mozdulatok ezek, de az ő életükben biztos, hogy hatalmas lépések.”

Balázs Katalin