Kilenc idegen, egy sors – menekültek a nagyvilágban

Kilenc fogyatékkal élő ukrán menekültnek biztosított teljes ellátást a csíksomlyói Jakab Antal Ház április 14–20. között. Az országukat elhagyni kényszerült emberek számára akadálymentesített szobák álltak rendelkezésükre a védett intézményben, illetve munkatársaink és önkéntesek minden percben a segítségükre voltak.

Mása – aki Fehéroroszországból származik és Székelyudvarhelyre jött férjhez 2016-ban – önkéntesen vállalta a tolmácsolást telefonon keresztül, segítségével kommunikáltam a menekültekkel. A fiatal hölgy örvendett, hogy habár ennyivel is, de tudott segíteni a honfitársain.

Ünnepvárás menekültként

Igorral felelevenítettük a húsvéttal kapcsolatos emlékeit. Otthon húsvéti koncertre járt, szentmisén vett részt, amelynek végén a szimbolikus jelentéssel bíró festett tojást és fonott kalácsot vihetett haza. Juri tudja, hogy idén nem tud részt venni feltámadási szentmisén, de attól függetlenül a szívében mindig húsvét tud lenni. Hisznek – mi sem bizonyítja jobban, mint Misa cselekedete, amikor az éjjeliszekrény fiókjából kiveszi a Bibliáját, és mosolyogva mellkasához szorítja. Van hitük a kétségbeesés csapdájába hívogató érzések mellett – Jurinak van hite, hogy Ausztriába eljutva talán meggyógyulhat az agydaganatból, és egészségesen térhet haza kislányához. Sergej hisz abban, hogy Ukrajnában újból csend és nyugalom lesz, és láthatja még idős édesanyját, akit betegen hagyott otthon. A férfi 20 éven keresztül taxisofőrként dolgozott, majd egy betegség következtében mindkét lábát elvesztette. Nem volt számára könnyű a hosszú út, de hálás a tiszta ágyneműért, a kávéért, a teáért, a sok kedvességért. Misa köszönetteljes az itt eltöltött pár napért – ahol még csokoládét is kapott – ha tehetné maradna is. Juri hozzáteszi, hogy neki is nagyon tetszik itt, Ukrajnában nem vigyáztak úgy rá, mint itt. Tetszik nekik az itt uralkodó csend, béke és nyugalom. A háború nagyon borzasztó – mondja szomorúan Juri – itt nekünk most sokkal jobb, csend van.

„Tulajdonképpen a jászvásári Caritas keresett meg azzal a kéréssel, hogy küldjünk oda gondozókat, de én felajánlottam, hogy hozzák ide az embereket, és itt gondjukat viseljük” – tudtam meg Péter Györgytől, a Gyulafehérvári Caritas ágazati igazgatójától, aki velük töltötte az első éjszakát nagycsütörtökön, és itt tartózkodásuk alatt többször bejárt a menekültekhez. „Meghirdettük, hogy ápolókat keresünk, azért, hogy húsvét ideje alatt tudjuk biztosítani ezeknek az embereknek az ellátást. Az első szolgálatot én vállaltam, azért, hogy megismerjem őket”- egészítette ki.

„Ez egy egészen más típusú húsvét volt, természetesen a családommal is tudtam időt tölteni, de egy nagyon aktív ráhangolódás volt. A húsvéti vigíliában is bent voltam, és a Jakab Antal kápolnájában imádkoztam, amikor megszólaltak a harangok. Egy szűk hetet voltak itt nálunk, miután elmentek a Jakab Antal Házban dolgozó kollégáknak, pincéreknek hiányoznak, megszokták őket, hiányérzetünk van. Szeretnék köszönetet mondani azoknak a kollégáknak akik vállalták az áldozatot, ugyanis érthető, hogy a kereszténység legnagyobb ünnepe volt, viszont az igazi segítség az az, amikor áldozatot hozol és lemondasz valamiről, hogy másnak segítsél, amikor kell, amikor szükség van rá. Most volt segítségre szükségük ezeknek az embereknek. Kollégáinkon kívül önkéntesként vállalták az áldozatot, bejöttek és segítettek Miklós Andrea, aki az útra is elkísérte őket és Borbáth Magdolna” – összegezte az igazgató.

Kilenc idegen, egy sorssal. Mikolajivból jöttek ide, mostanáig nem ismerték egymást. Ismeretlenül jöttek ide, barátként távoztak.

György Mária Angéla

Tovább utaztak

Csütörtökön, délután öt óra körül kétnapos utazás után megérkezett a kilenc fogyatékossággal élő beteg és idős személy a bécsi szamaritánusok segélyezőközpontjába. A Haus Haidehofban kedvesen fogadták őket, ellátták meleg étellel, nyilvántartásba vették, volt több tolmács is, akikkel végre értekezni tudtak, ugyanis az oroszon és ukránon kívül semmilyen más nyelven nem beszélnek, mi is csak fordítóprogram segítségével tudtuk ezt megtenni. Egy kis bonyodalom után el is szállásolták ideiglenesen a hatalmas lakóházban, ahol – úgy láttuk – több száz ukrajnai menekült él ideiglenesen. Sajnos ennek a háznak a szobái nem akadálymentesítettek, nem volt ápolószemélyzet sem, ezért újabb helyet kell keresni számukra.

A csíksomlyói Jakab Antal Házból, ahol a húsvéti ünnepek alatt laktak és ápolták őket, öten kísértük el a számukra egyáltalán nem könnyű útra, amelyen többször is megálltunk pihenni.

A szívünkhöz nőttek, kívánjuk nekik, hogy jó sorsban legyen részük, és minél hamarabb hazakerüljenek. Köszönjük a batizi görögkatolikus plébánia parókusának, Nicolae Huzăunak és lelkes csapatának, az ottlakó segítőkész ukrán menekült fiatal anyukáknak, fiataloknak, hogy útközben egy éjszakát ott pihenhettünk. Ugyanúgy, a Hargita Megyei Mozgássérültek Szervezetének is hálásak vagyunk, hogy biztosította a kisbuszokat, és elnöke, Fikó Csaba el is vezette az egyiket. Köszönjük Miklós Andrea egészségügyi szakápolónak is, hogy önkéntesként lelkiismeretesen ápolta eddig is és az úton is a betegeket.

Molnár József

Kapcsolódó:
Összehangolt segítség – találkozó Szatmárnémetiben >>>
Segítség az ukrajnai háború áldozatainak >>>
Adományozás a háború áldozatainak >>>
Kilenc idegen, egy sors – menekültek a nagyvilágban >>>
Nine strangers, one fate – refugees in the big world (fb) >>>
Munkácson tájékozódtunk az ukrajnai háború okozta válságos helyzetről >>>
Az örök emberszeretet nevében >>>
Újabb szállítmány Kárpátaljára >>>
Megérkeztek a generátorok – P. Serhii Tryfiak, Caritas Kolomyia din Ucraina (video) >>>
A Romániai Caritas Konföderáció beszámolója a menekültek megsegítéséről >>>
One year of war in Ukraine (a Caritas Internationalis a romániai segítségnyújtásról) >>>
Egy év szenvedés és háború, de egy év szolidaritás is! (video) >>>
Tetiana Stawnychny, az Ukrán Caritas elnökének üzenete egy év háború után (video) >>>