Kinesztétika, avagy a belső érzékelő rendszer finomhangolása

November 26 — december 12. között bevezető Kinesztétika képzést szerveztek Marosvásárhelyen a Caritas Korai nevelő- és fogyatékkal élőket támogató programjának munkatársai.

Olyan szülők számára hirdették meg, akik speciális igényű gyerekeket nevelnek, illetve olyan pedagógusok és szakemberek számára, akik munkájuk során eltérő fejlődésű gyerekekkel kerültek, vagy kerülhetnek kapcsolatba.

Az első képzést november 26 — 28. között indították el a Caritas munkatársai Kinesztétika az ápolásban címszó alatt egy tizenkét fős csoport számára, a másodikat pedig december 10 — 12. között Kinesztétika a nevelésben címen egy nyolc fős csoport számára. Mindkét csoportban részt vettek szülők, óvónők, gyógytornászok és mozgáskompetenciában jártas szakemberek egyaránt, akiknek jelenléte különleges dinamikát, izgalmas kérdésfelvetéseket, gazdag felismeréseket eredményezett.

Mit jelent a Kinesztétika? Honnan ered a képzés ötlete? Mit tanultak a jelenlévők? Milyen volt a hangulat? – Erről beszélgettem Nagy Annamáriával, a Caritas Korai nevelő- és fogyatékkal élőket támogató program munkatársával, 3-as fokozatú Kinesztétika trénerrel.

 — Divatos, jó hangzású szó a Kinesztétika, de sokan nem tudják, mit jelent. Bevallom, én sem. Elmondanád dióhéjban, hogy mit is fed?

Nagy Annamária: Ha a szó etimológiai jelentését vesszük, akkor a kynesis = mozgás, az aesthetics = érzékelés, tehát a Kinesztétika a mozgás érzékelését, megfigyelését jelenti. Gyakorlatilag egy mozgásos önismeret. Célja, az emberi mozgás tanulmányozása. Segítségével a mozgást végző személyek egy bizonyos fogalomrendszer alkalmazása mentén egyre kifinomultabb mozgásérzékelésre és alkalmazkodási készségre tehetnek szert konkrét megtapasztalások révén. A megtapasztalás tudományának is nevezzük, mert a tudás tapasztalatszerzés útján születik. Létezik olyan megismerés, amely külső megfigyeléssel nem szerezhető meg, csak a testre irányuló belső fókuszálás által. Például: csak akkor érted meg, mit jelent úgy támogatni egy járni tanuló gyereket, hogy nem lehajolsz hozzá, hanem kezeit magasba emelve és szorítva vezeted, ha veled is megtapasztaltatják. Ezt a tapasztalati úton való tanulást nevezzük belső perspektívának.

— Miről szól egy Kinesztétika képzés?

N.A.: A képzés során a résztvevők a mozgás ábécéjével ismerkednek meg, vagyis különféle szempontokkal találkoznak, amelyek segítségével megtanulják elemezni saját mozgásukat. Banális, hétköznapi tevékenységeket, mint például székről felállást, székre leülést, földön hátfekvésből felülést figyelnek meg, elemeznek egy adott szempont szerint, új cselekvési módokat fedeznek fel, ezáltal cselekvési alternatívákkal gazdagodnak. A képzés hozadéka, hogy mozgásmintáik megváltoznak, mozgásviláguk pedig színesebbé, gazdagabbá válik.

 — Arra gondolsz, hogyha például fájdalmat érzékelek, amint felállok egy bizonyos pozícióból, akkor te tudsz mutatni egy olyan gyakorlatot, amely által változtatni tudok a mozgásomon úgy, hogy többé ne legyenek fájdalmaim?

N.A.: Ha mindig ugyanazt a mintát használjuk, egy adott ponton megerőltetjük bizonyos izomcsoportjainkat. Ezeket úgy tudjuk tehermentesíteni, ha más mintával végezzük ugyanazt a cselekvést, és más izomcsoportokat használunk.
Amit még hangsúlyoznék: nem én mutatom meg a mozgásformákat, hanem a képzés során egy olyan tanulási környezetet biztosítunk, amelyben a résztvevők egyénileg és párban, saját mozgásuk megfigyelése révén tapasztalják meg mindazon szempontokat, amelyek új mozgásminták kialakításához segítik őket.

— Hogyan épül fel a bevezető képzés?

N.A.: A képzés tanulási ciklusokból áll. Mindenik a fogalomrendszer egy adott fogalmára összpontosít. Egy cikluson belül megkülönböztetünk kezdő, tanulási, integrációs, illetve befejező tevékenységeket.

A kezdő tevékenységek során a résztvevők rövid megtapasztalások révén találkoznak a tárgyalt fogalom felvezetésével. Ez egy kiindulási helyzet az adott témával kapcsolatosan. Például: funkcionális anatómián belül a résztvevő megfigyeli saját anatómiáját (csontjainak és izmainak összjátékát például székről felállás során). Erre a kezdeti megtapasztalásra a ciklus végén visszatérünk összehasonlítás céljából. Ekkor megnevezzük a tanulási folyamat eredményeit. A tanulási tevékenységek alkalmával belső elemzés történik, különbségek megtapasztalása egyénileg és partnerrel. A mozgásmegtapasztalások során a résztvevők arra figyelnek, hogyan érzékelik a mozgásuk által létrehozott különbségeket.

Az integrációs tevékenységek során egy konkrét szakmai vagy magánéleti tevékenységet vizsgálunk, mint például: hogyan támogathat egy óvónő egy spasztikus (=túlságosan feszes izomzatú) kezű gyereket a tapsolásban.

Eddigi képzéseink úgy zajlottak, hogy volt egy oktatási nap, aztán házi feladat következett, amely által a résztvevőknek lehetőségük nyílt otthon megfigyelni saját mozgásukat, végül visszatérés a képzésre, hogy megoszthassák velünk tapasztalataikat, föltehessék kérdéseiket. Vagyis: volt visszajelzés. Ennek az összevont képzésnek azonban az volt a hátránya, hogy a jelenlévők szétszéledtek a nagyvilágban, és nagyon nehéz utólag visszajelzéseket szerezni.

— Van valamilyen lehetőséged, hogy újra kapcsolatba kerülj a résztvevőkkel?

N.A.: Igen, ha például haladó képzésre, vagy képzésen kívüli közös fejlesztő munkára jelentkeznek. Van például egy anyuka, akinek speciális fejlesztési igényű gyereke van, ezért csatlakozott most a csoportomhoz. Gyönyörűség vele dolgozni, mert a képzés után egészen másként viszonyul a gyerekéhez, másként támogatja őt a mozgásban. Tud arra figyelni, hogy olyan helyzetekbe hozza, amelyek maximális fejlődési lehetőséget biztosítanak számára. Ez nagyon jó, hiszen a gyerek akkor fejlődik, ha aktív. Rövid időn belül kompetencia fejlődést tapasztaltam a kislánynál: hason fekvő pozícióban sokkal tovább tudta tartani és mozgatni a fejét.

Milyen kedves élményeid vannak még?

N.A.: Mindkét csoportnál nagyon hamar megváltoztak a résztvevők mozgásmintái, gyorsan beépítették az újonnan felfedezett mintákat.

Sokan megfogalmazták, nem is tudták, hogy ennyiféle módon lehet olyan hétköznapi cselekvéseket kivitelezni, mint például az ágyból felkelni.

Több szülő és szakember jutott arra a következtetésre, hogy a kevesebb több. Vagyis nem kell a gyereket mozgatnom, csupán támogatnom, hogy ő végezhesse a mozgást.

Egy másik résztvevő azt jelezte, hogyha korábban birtokában lett volna a képzésen szerzett tudásnak, másként ápolta volna ágyban fekvő hozzátartozóját, és amennyiben hasonló helyzetbe kerül, alkalmazni fogja tapasztalatait.

Egy óvónő pedig azt mondta, már tudja elemezni gyerekek mozgását lépcsőzés közben, és vannak ötletei, hogyan tudná őket úgy támogatni, hogy megtanuljanak kapaszkodás nélkül lefele menni a lépcsőn.

 — Az imént említetted a reflektálást. Mesélnél arról, hogy mennyiben jelent befele fordulást a Kinesztétika?

N.A.: A képzés során a kinesztétikai érzékelő rendszert, az úgynevezett proprioceptív érzékelést finomítjuk, amely a testen belüli világ érzékeléséért felelős. Szemeink, füleink, orrunk, bőrünk, szájunk a kifele irányuló érzékszerveink, amelyek a látás, hallás, szaglás, tapintás és ízlelés által szolgáltatnak információt számunkra. De van egy testen belüli világunk is, amelyet a kinesztétikai érzékelő rendszerrel tudunk letapogatni, és ennek finomításával foglalkozunk a képzés során. Agykutatások kimutatták, hogy amíg a kifele irányuló érzékszerveink által bit-ben számolva 1 információt kapunk, addig a befele irányulótól 100 000-et.

Gondolom a fájdalmakat és azok okát is fel tudod a belső érzékelő rendszer által fedezni.

N.A.: Az okát nem. Ha azzal találkozom, hogy adott testrészemben fölösleges feszültséget idézek elő, tudatosan változtathatok rajta. A feszültséget le tudom csökkenteni, ezáltal megváltoztathatom mozgásom minőségét, amely az életminőségemre is kihat.

 — Hogyan kerültél kapcsolatba a Kinesztétikával?

N.A.: Évekkel ezelőtt egy bevezető képzésen vettem részt, amely felkeltette kíváncsiságomat. Magával ragadott a belső világ kutatása. Ugyanakkor irritáló hatással is volt rám, mert elindult bennem egy megkérdőjelezési folyamat. Például: a kúszás támogatásához tényleg segítség, ha a gyerek nyújtott lábát nyomom? A képzésnek köszönhetően új rálátást nyertem a mozgásfejlődésre. Saját tapasztalati tudást szereztem arról, milyen készségekkel kell rendelkeznie egy kisgyereknek ahhoz, hogy kúszni, mászni, felállni és járni tudjon.

— Honnan jött a képzés ötlete?

N.A.: Az elmúlt években több alkalommal is hirdettünk képzést szülőknek, pedagógusoknak egyaránt. Visszajelzéseik ihlették a mostani képzéssorozat meghirdetését. Olyan pozitív megerősítések, amelyek szerint a résztvevőknek sikerült beépíteniük a képzésen tapasztaltakat mind személyes, mind szakmai életükbe.

 — Mi volt a célotok?

N.A.: Elsődleges célunk az volt, hogy a résztvevők képesek legyenek mozgásuk megfigyelésére, elemzésére és tudatos alakítására.

 — Mi volt számodra kihívás?

N.A.: Elérni, hogy a résztvevők kerüljék az előrevetített gondolkodást, és maradjanak belső perspektívában, saját megtapasztalásaiknál.

— Lesz-e folytatás?

N.A.: Igen, többen is jelezték, hogy igény volna haladó képzésre.

— Mikorra tervezitek?

N.A.: A közeljövőben szervezni fogunk haladó és bevezető képzéseket egyaránt, hogy minél több személyhez eljuthasson a Kinesztétika szemléletmódja. A pontos időpontok attól függnek, milyen gyorsan alakulnak ki csoportok, amelyekkel elindíthatjuk őket. Célunk, hogy minél több képzést szervezzünk, mert ez egy olyan vírus, amellyel érdemes megfertőződni.

A Kinesztétika képzések a Marosvásárhelyi Szociális Igazgatóság támogatásával jöttek létre.

Orbán Júlia