Kinyíltak a kapuk, kinyílt a világ

Nagy volt az öröm a lakók körében, amikor elmondtuk nekik, hogy hosszú idő után újra kimozdulunk. Nem mentünk messze, csak kis városkánk központjába fagyizni, de a hónapokig tartó bezártság után, igazi Kánaánnak tűnt.

Nehéz időket éltek át az időseink, hiszen az elmúlt másfél évben elég sok korlátokat szabó törvénynek meg kellett felelni, a többi intézményhez hasonlóan, a mi idősotthonunk kapui is zárva voltak.  Az élet attól házon belül ugyanúgy zajlott, igyekeztünk mindent megtenni azért, hogy a négy fal között is jól érezze mindenki magát. A lakók többsége hitte, hogy a törvények, amelyek szép sorban életbe léptek, védeni akarják őket, de attól még egy idő után terhelővé vált. Nehéz volt az otthon udvarán belül maradni, hiszen azelőtt, azokkal a lakókkal, akiknek az egészségi állapota megengedte, igyekeztünk kimozdulni, felfedezni a világot, egy-egy kirándulás alkalmával felidézni a régi emlékeket, vagy esetleg megismerni valami újat. Ilyen felfedező úton voltunk már Parajdon a sóbányában, Borszékon a borvízkutaknál, a Gyilkos-tónál, Szovátán a Medve tónál, Brassóban, Kolozsváron és Vásárhelyen városnézőben, Korondon kézműves műhelyben, Neamț megyében kolostorokat nézni, Remetén a halastó partján bográcsozni. Éveken át minden pünkösd hétfőn autóbusszal elvittük az időseket Csíksomlyóra misét hallgatni, és részesülni a búcsújárás kegyelmeiből. Ezek a kimozdulások mindig új élményeket, új emlékeket nyújtottak a részvevők számára, a kimozdulásokra napokkal hamarabb elkezdtek készülődni, utána pedig napokig volt egy kellemes téma, amiről beszélgetni lehetett.

Most végre megtört a jég. Lépésről lépésre szabadulnak fel a korlátozások, a bezárt kapuk újra kinyíltak, ami az idősek számára azt jelentette, hogy újra kinyílt a világ. A sok eső után kisütött a nap, a napsugarak hívogatására fentjáró lakóink egy részével kiültünk egy vendéglő teraszára, ahol a kellemes, lazítós, nyári hangulatban az idősek egy része fagyizott, a többiek söröztek. Az asztaloknál mindenki kapott közös beszédtémát valamelyik szomszédjával. A gyergyóiak rácsodálkoztak arra, hogy amióta nem voltak kint mekkorát változott a város. Meséltek Gyergyószentmiklósról azoknak, akik más településről érkeztek, megmutogatták a jellegzetes épületeket, a város büszkeségeit. Voltak olyanok, akik más megyében laktak, de eszükbe jutott egy-egy emlék, amikor fiatalabb korukban Gyergyóban jártak. Akkor még nem is sejtették, hogy egyszer otthonukká válik ez a hely. Volt aki ismerőssel találkozott, és volt, aki hazafelé jövet megmutatta a régi otthonát.

Gyorsan elrepült az idő. Azzal a reménnyel tértünk haza, hogy hamarosan nagyobb társasággal megismételhetjük ezt a programot, sőt, távolabb is merészkedhetünk, mint régen.

Baricz Éva
mentálhigiénés szakember